sajtó 2001

| 2022 | | 2020 | | 2019 | | 2018 | | 2017 | | 2016 | | 2015 | | 2014 | | 2013 | | 2012 | | 2011 | | 2010 | | 2009 | | 2008 | | 2007 | | 2006 | | 2005 | | 2004 | | 2003 | | 2002 | | 2001 | | 2000 | | 1999 | | 1998 | | 1997 | | 1996 | | 1995 | | 1994 | | 1993 | | 1992 | | 1991 |


A Tilos az tilos!
2OO1.03.02.

A magyar underground emberek körében biztosan nem meglepő, ha ezt a szót hallják, hogy Tilos. Ha esetleg valaki nem tudná, ez a rádió Budapesten és környékén sugárzott. Amíg meg nem szüntették. Néhány srác, akiknek a rádiózás és a zene az életük, valami újat akart csinálni, nem pedig azt, amit mások írnak elő nekik. Meg is lett az eredménye. A '91 óta sikeresen -néha illegálisan -működő adót tavaly szeptember-október környékén megszüntették. Ezt sokan egyfajta csapásként értékelték, mely a budapesti fiatalokat és a zenei kultúrát érte, ugyanis a Tilos egyetlen kereskedelmi és közszolgálati adóhoz sem hasonlítható. Ezután megpályáztak egy frekvenciát, amit a Est FM nyert meg. A Tilos utolsó pár hónapjáról készített egy dokume tum filmet Xantus János rendező. Nagyon érdekes, hogy pont ő, aki nem ahhoz a generációhoz tartozik. Az ő korában még a rock 'n 'roll hőskorát élték az emberek és mindenki a Szabad Európára hangolta a készülékét. Magát a művet 2000 nyár elején kezdték el forgatni, és több mint 30 óra nyersanyagot készítettek. Elég nehéz lehetett megvágni ezt a hatalmas anyagmennyiséget, de azért megpróbálkoztak a lehetetlennel. Ők győztek. Sikerült összetömöríteniük 55 percre. A film elején a rádiót mutatják valami lerobbant szobában, ami persze elég komoly technikai rendszerrel van egybeépítve. A szobában -vagyis a stúdióban -hatalmas füst, de azért a műsorvezetők körvonalai elég könnyen kivehetőek. Ez három férfit jelent ez esetben, akik lökik a sódert. Néha még káromkodtak is, ami itt elég természetes, mert ha például bement egyik reggel egy műsorvezető, aki persze bal lábbal kelt fel aznap, az nem kezdett jópofizni és kétpercenként poénokat nyomni, mert különben a főnök dühbe gurult volna. Ezért sem lehet hasonlítani a Tilost a már említett kereskedelmi és közszolgálati rádiókhoz. Ezen kívül még lébecol itt-ott egy-két ember, akiket egyáltalán nem zavar az, hogy éppen műsor folyik.

A technikus srác - a zenéért felelős - egy kissé nagydarab hapsi. Feladata: millió gombra figyelni. A műsorokról annyit, hogy ebben sincs semmiféle követendő séma. Mind zeneileg, mind a műsorvezetők stílusát tekintve mindenki megtalálhatja a maga stílusának megfelelő zenét: nyomnak itt hip-hopot, de nem is akármilyet, mert itt általában freestyle-ban adják elő a srácok, ami annyit jelent, hogy impróznak, nem megírt szöveget rappelnek. Na és persze itt vannak a hazai drum&bass élvonal lemezlovasai is, akiket Palotai Zsolt, Mango, Cadik, és Virág képvisel. Ők olyan igazi földalatti arcok, akik a rádióban bakeliteket pörgetnek - megjegy zem, igen profin. Nekik ez az életük: két lemezjátszó és egy keverőpult. Ezt tanúsítják a néhány éve igen nagy sikerrel zajló Tilos bulik. Xantus Jánostól megtudtuk, ami egyébként a filmből nem derül ki, ők ezért nem kapnak se bért, se fizetést. Nekik ez a szívügyük. Ők a közönségnek élnek. Nem is törtek le nagyon, amikor megtudták, hogy nemsokára már nem lesz többé Tilos. Nem lettek emiatt depressziósok vagy alkoholisták. Épp ellenkezőleg. Ez jobban ösztönzi őket, hogy újra legyen Tilos Rádió. A leggázosabb az utolsó adásnap volt, amikor is nagyon fura érzés kerített hatalmába mindenkit. Mindenki hullámvölgybe került. Egyszer a vidámság, máskor a melankólia volt az uralkodó. Ezen a napon 24 órán keresztül sugároztak. De mint mindennek, ennek is vége lett. Ennyit a filmről, akit érdekel a rádió utolsó pár hónapjainak története, az nézze meg a filmet. . . Szerintem a Tilos-fanoknak ez lesz az első számú kultuszfilmjük. És egy jó hír a végére: megtudtam egy sráctól, hogy szeptembertől egy hónapon keresztül ismét hallható lesz a Tilos. De csak próbaidőre. Mert megint kiírtak egy pályázatot egy frekvenciára, és a Tilos is pályázik. Reméljük, sikerül nekik, mert amit ők végigcsináltak, az nem semmi, és sok fiatalnak sokat jelentett ez az adó. A Tilos Rádió...

CSERNÁK RAJMUND
http://www.kapolcs.hu/materials/sajto/ml/ml01-0302.shtml


Tilos marad a Tilos
Magyar Hírlap - 2OO1.03.07.

A RádióC Közhasznú Társaság nyerte az ORTT nonprofit rádióknak szánt budapesti frekvenciáját, melyre négyen pályáztak - tudatta lapunkkal az Országos Rádió és Televízió Testület tegnapi döntését.
Az FM 88.8 frekvencián a Mária Rádió, a Tilos Rádió, a Yes R dió és a Rádióc szerette volna megszerezni a sugárzási jogot.

Információnk szerint a roma rádió végül két fideszes, egy szocialista és egy szabaddemokrata szavazattal került az első helyre - három szavazat ellenében.
Az első fordulóban, a múlt héten nem volt meg a kétharmados többség sem a katolikus Mária Rádió, sem a roma Rádióc esetében - így csak vita folyt a két rádióról, ám a szavazásra végül nem került sor.
Volt olyan javaslat is, amely a győztes roma rádiót és a Tilos Rádiót javasolta győztesnek. Arra ugyanis törvényes lehetősége van a testületnek, hogy versengő pályázatoknak minősítve két pályázót juttasson egy csatornához. Ebben az esetben a műsoridő megosztásáról az érintetteknek kell megegyezniük.
A javaslat azonban kisebbségben maradt. Timár János, az SZDSZ delegáltja lapunknak elmondta: ezt korrekt és helyes megoldásnak tartotta volna, hiszen - mint mondotta - megítélése szerint a Tilos Rádiónak múlhatatlan érdemei vannak az új rádiós világ kialakításában.
A nem nyereség érdekelt pályázat másik győztese Debrecenben a HPZH4 Kft. A helyi kereskedelmi versenyben a kecskeméti frekvenciára a Partner Rádió Konzorcium, a keszthelyire a Helikon Rádió Kft., a nyíregyházi körzeti kereskedelmi frekvenciára a Digital SM Bt., míg a kiskunhalasi frekvenciára a Halas Hangja Kft. pályázatát nyilvánították nyertesnek.


Frekvenciát keres a Tilos Rádió
Magyar Hírlap - 2OO1.03.07.

Frekvenciát keres a Tilos Rádió, miután nem jutott hullámsávhoz az ORTT nonprofit pályázatán. A győztes roma Rádió C elindulásáig az FM 88.8 frekvenciára kérnek ideiglenes engedélyt, később pedig egy létező rádióhoz társulnának napi 6-8-10 órában.
Az ORTT kötelessége lenne a szabad frekvenciák megkeresése, annál is inkább, hogy létrejöjjön a törvényben előírt arány, vagyis két kereskedelmi rádióra jusson egy nonprofit adó - közölte Rozgonyi Zoltán, a Tilos Rádió Alapítvány vezetője a Magyar Hírlappal. Hozzátette: jelenleg tucatnyira jut egy.
Az elutasított Tilos Rádió most olyan céget keres, amely a megfelelő technikai mérések elvégzése után a talált, még szabad hullámhossz paramétereit átnyújtja a Frekvencia Gazdálkodási Intézetnek. Ezt követően az ORTT ír ki pályázatot erre a frekvenciára, amin a Tilos Rádió is beszállhat a ringbe - plusz pontokat szerezve előzetes fáradozásaiért.
Mindemellett a nagy múltú rádió felkeresi az alacsony hallgatottságú (1-3%) helyi kereskedelmi, illetőleg regionális rádiókat: átengednének-e műsoridejükből napi 6-8-10 órát adásuknak. Ehhez új és régi csatornák egyaránt szóba jönnek - fejtette ki Rozgonyi Zoltán, aki nem nagyon lát esélyt a Rádió C-vel való "közösködésre", mert megítélése szerint a roma rádió meg tud tölteni 24 órát műsorral.


A négy pályázó
Beszélő - 2OO1.04.04.

(…) A Tilos Rádió 1991. augusztus 21-én kezdett sugározni Budapesten, a 95,5 MHz-en – médiatörvény híján természetesen akkoriban még csak illegálisan, kalózrádióként volt erre lehetősége –, majd hamarosan megalakult a Tilos Kulturális Alapítvány. A Tilos Rádió volt az első független közösségi rádió Magyarországon. Kezdeti háromszor négy órás adásidejét egy év alatt heti 168 órára növelte. A jelenleg mintegy 160-180 műsorkészítő soha nem részesült anyagi ellenszolgáltatásban, a Tilosban soha nem hangzott el reklám, műsora soha nem volt szponzorálható. A rádiónak – demokratikus működési struktúrája okán – nincs kinevezett főszerkesztője, ügyeit az alapítvány kuratóriuma intézi.
A Tilos Rádió a hatályba lépett frekvenciatörvénynek megfelelően 1993 nyarán felfüggesztette a sugárzást, és stúdióalapítási engedélyért folyamodott a hatóságokhoz, amelyet 1995 tavaszán meg is kapott. A legális Tilos Rádió 1995. szeptember 1. és 2000. augusztus 29. között Budapesten a 98,00 FM-en sugárzott, napi 12 órában. Miután az erre a frekvenciára szóló műsorszolgáltatási jogosultságot a 2000. februári frekvenciapályázaton elveszítette – a kedvezőtlen döntés után 26 557 személy kérte aláírásával a testületet, hogy tegye lehetővé a Tilos visszatérését az éterbe –, augusztus 30-tól vezetékes műsorszolgáltatóként működik tovább, immár napi 24 órás műsoridőben. Műsora az interneten is hallgatható a www.tilos.hu címen.
Célkitűzése és alapelvei a kezdetektől változatlanok: a Tilos egy Budapest ter ületén fogható, 24 órás, nonprofit, közösségi, független és interaktív rádió, amely tematikájában, stílusában, zenei profiljában elüt más rádióktól. A Tilos folyamatosan élőben sugároz: minden egyes adása élő, sem felvett, sem ismételt műsora nincsen – még éjszaka is élő műsorokat ad, melyeket nem gépek, hanem emberek készítenek. A Tilos Rádió évek óta együttműködik az ELTE kommunikáció szakával, amelynek hallgatói közül sokan itt végzik szakmai gyakorlatukat. A Tilos kollektívája szervez néhány napos, a közösségi rádiózásra felkészítő táborokat is, többek között kifejezetten roma műsorkészítők számára.
Ezenkívül a Tilos klasszikus civil szervezetként is működik: együttműködési megállapodás köti a hajléktalanok felkarolásával foglalkozó Menhely Alapítványhoz, illetve az amatőr filmes mozgalom két reprezentatív szervezetéhez: a MAFSZ-hoz és az OFF Alapítványhoz. Nem e lhanyagolható a Tilos Rádió kultúraközvetítő szerepe sem, melynek egyik eszköze külföldi zenekarok magyarországi felléptetése, a nonprofit célú lemezkiadás, fiatal zenészek vagy egyéb művészek felkarolása. 2000 decemberétől a Tilos – közösen az OFF-fal – kultúrcentrumot is működtet Budapesten, az egykori Kinizsi mozi épületében.
A Tilos Rádiót nagy részben közönsége önkéntes felajánlásai tartják el – az alapítvány számlájára befizetett adományok mellett az egyszázalékos SZJA-felajánlásokból is jelentős bevétele keletkezett. Ezenkívül évente egyszer megrendeznek egy egy hétig tartó pénzgyűjtési akciót, a „Tilos Maratont”. (…)

http://beszelo.c3.hu/01/04/04_1radiok.htm

Politikai közegben születő döntések
TÍmár Jánossal beszélget Kovácsy Tibor és Rádai Gábor

Beszélő - 2OO1.04.04.

Az ORTT legutóbbi döntése a 88,8 megahertzes frekvencia odaítéléséről talán azért is váltott ki annyi vitát, mert ezzel Budapesten gyakorlatilag „elfogytak” a frekvenciák. Ha jól tudom, a BBC által vezetett konzorciumnak „odaígért” 92,1 megahertzes az utolsó az ORTT által ismert és meghirdetés előtt álló frekvencia.

Ez így pontos: ez az ORTT által ismert utolsó budapesti frekvencia. És itt szeretnék egy félreértést eloszlatni. A médiatörvény is beszél a nyilvánosságra hozandó frekvenciatervről, de olyan lista, hogy ennyi és ennyi frekvencia van és kész, az nem létezik. Az volt a testület első fontos tanulási periódusa, amikor a médiatörvény szerint kérte a Hírközlési Főfelügyelettől a frekvencialistát. Erre a HIF válasza az volt: azoknak a frekvenciáknak a listáját oda tudom adni, amelyeket magamtól megterveztem, de ezen kívül neked kell megmondanod, hog y mit akarsz, és mi majd keresünk neki helyet. Akkor abban a pillanatban az lesz a lista, és utána az alakul majd tovább. De vedd figyelembe, hogy ha most ezt vagy azt kéred, akkor már a saját későbbi lehetőségeidet korlátozod. Tehát ha te mondjuk nagy és kövér, országos hálózatokat akarsz, akkor az tutira azt jelenti, hogy nagyon csökken a helyi rádiózás lehetősége. Ebben az értelemben ez egy interaktív játék. Az ORTT meghatározott időszakonként, amikor valamitől olyanja van, a HIF-hez fordul, és azt mondja: nekem van egy médiapolitikai vagy médiapiaci elképzelésem arról, hogy hol kéne még rádiózni. És akkor a HIF egy idő után visszaszól, és megmondja, hogy ebből itt és itt lehet, itt és itt nem lehet frekvenciát találni. Esetleg azt mondja, hogy ugyan nem kértétek, de máshol is tudok. Ebben az értelemben ez tényleg munka és alakítás kérdése. Az biztosan nem jelenthető ki, hogy Budapesten vagy bárhol másutt nincs már frekvencia.

Viszont deklarált tartalékalap sem létezik, amelyből esetleg felszabadítható frekvencia?

Ilyen sem létezik. Bár a korrektség kedvéért meg kell említeni, hogy van néhány frekvencia – nem is olyan nagyon kevés –, ami valóban ott van tartalékként. Ez egy nagyon izgalmas, érdekes dolog miatt van tartalékolva. Jelen pillanatban a nemzeti főadónak nevezett Kossuth középhullámon hallható, illetve a ma már kevés rádió által fogott keleti normás URH-n. Egy idő után felmerült, hogy a Kossuthnak át kéne mennie CCIR-re, merthogy a leghallgatottabb adó – még így is, hogy nagyon rossz minőségben jön. Még Katona Kálmán idején érkezett egy levél hozzánk, amelyikben a miniszter – jogilag korrekt módon, hiszen ilyen kérdésekben csak az ORTT dönthet – figyelmünkbe ajánlotta ennek fontosságát, és kérte, hogy ezt vegyük figyelembe a frekvenciatervezésnél. Ezzel párhuzamosan a HIF va lamifajta hálózatot is megtervezett a Kossuthnak. Most lesz aktuális, hogy ezt meghirdeti-e az ORTT, és hogyan hirdeti meg, hiszen ez is egy pályázat. Jogilag persze nem korlátozza semmi a testületet abban, hogy egy pályázatot úgy hirdessen meg, hogy azon csak a Kossuth rádió vehet részt. Egyrészt ugyanis logikus, hogy a magyar közszolgálati főadónak hallhatónak kell lenni a piacilag értékes frekvencián. Másrészt azonban a médiatörvény azt mondja, hogy a törvény erejénél fogva két országos közszolgálati CCIR frekvencia van, és nem több. Tehát felvetődhet, hogy a Magyar Rádiónak végig kellene gondolnia saját funkcióját és adóstruktúráját, és azt, hogy ebben a formában kell-e fenntartania a három műsoros struktúrát.
A médiatörvény egyfajta arányosságot is előír a különféle típusú adók – jelesül a kereskedelmi és a nonprofit rádiók – egyensúlya vonatkozásában, ami legalábbis Budapesten nem érvényesül a valóságban. Annak ellenére sem, hogy a pályázók körét erőteljesen meghatározhatja a pályázati kiírás megfogalmazása, illetve a feltételrendszer.
A médiatörvény megszületése előtt létezett egy olyan elképzelés, hogy a frekvenciakészlet egy részét – egy frekvenciatartományt – közösségi adóknak kellene fenntartani. Ebben a tartományban sokkal sűrűbben lehetett volna frekvenciákat kiadni, hiszen ezek beszélgetős adók, ahol a zavarok, a minél tisztább hangminőség nem olyan központi kérdés, mint a zenei adók esetében. Ez akkor megbukott, és ehelyett került bele a médiatörvénybe ez az egyszerűen harmados szabálynak nevezett kitétel – leegyszerűsítve: ahol már működik két kereskedelmi adó, ott egy nonprofit pályázónak kell nyernie, ha van ilyen. Vagyis a törvény ezt a problémát is kezelte – legalábbis a szándék szintjén. Ma, az ORTT tagjaként, úgy látom, hogy a médiatörvény nek ez egy elég szerencsétlenül és pontatlanul megfogalmazott szakasza. A szándékkal ma is maximálisan egyetértek – annak idején Molnár Péterrel mi küzdöttünk igazából ezért –, de az alkalmazás során kiderült, hogy ez a passzus nem a legtökéletesebben sikerült. Itt van egyfajta lebegtetés, tehát egyrészről ott van az elvárás, de a kibújási lehetőség is, hiszen az ORTT, ha nem akarja – a szabályok adta kereteken még belül maradva –, olyan nagyon nem is alkalmazza.
A szabály itt egy kényszerpályára vinné a testületet, amelynek ilyen esetben nem lenne mozgástere. Tehát alakulhat úgy, hogy valaki bead egy pályázatot, és ő nyer, függetlenül attól, hogy amúgy szép-e, jó-e, alkalmas-e.

Vagy például egyáltalán megvalósítható-e a pályázat…

A törvény olyan kényszert ír elő, amit az ORTT – többségi véleménnyel – nem hajlandó alkalmazni. Ha ugyanis következetes lenne, akkor a törvényi feltételeknek megfelelő közösségi adó akkor is nyerhetne, ha ez nem tetszene az ORTT-nek. Ezt pedig sajnos – noha a törvényi cél ez volt – az ORTT, úgy tűnik, nem tudja elviselni. Míg a kereskedelmi frekvenciák odaítélésénél a törvény valóban tág teret enged az elbírálásnál, addig a közösségi adóknál a jelenlegi „teret tágító” értelmezés oda vezetett, hogy a törvény „harmados logikája” nem érvényesül. A testület a törvényi kötöttséget azzal kerüli ki, hogy például a pályázatok egy jelentős részénél kizárja azt a lehetőséget, hogy nonprofit, közösségi adók is indulhassanak, és számukra külön hirdet pályázatot. Ezzel teremtődött meg az a „nonsense” helyzet, hogy egy Tilos, egy roma és két vallási adó közül kellett választani.
Az ORTT által alkalmazott mostani technika mögött azonban más természetű probléma is húzódik, és szerintem ez a komolyabb, mert ez nem törvényi, hanem gondolkodásbeli nehézség – mentalitás, közállapotok és kultúra függvénye. Azt gondolom, nem áll távol a valóságtól, ha azt mondom, hogy ebben a logikában, amiben ma, tehát a kilencvenes évek közepétől mondjuk máig, a média helyzete alakul, bizonyos rádiók – és most maradjunk a rádióknál, mert itt igazából ez az érdekes – egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen juthatnak frekvenciához. A médiahelyzet átpolitizáltsága, illetve a politikának az az igénye, hogy nagyon benne legyen a döntésekben, majdhogynem eleve kizárja az olyan rádiókat, amelyek nem ebben a közegben helyezik el magukat. Egyszerűen a közeg viseli nehezen azt, hogy megjelenjenek olyan szereplők, amelyek nem benne élnek, és nem benne mozognak, tehát nem egyszerűen ellenzékiek, vagy nem ellenzékiek – legyen szó az egyházi adóktól kezdve a Tilosig bármilyen ilyen jellegű kezdeményezésről. Szerintem az a legárulkodóbb jele annak, hogy valahol torz a magyar médiapolitikai gondolkodás, hiszen ezt a típusú függetlenséget nehezen vagy egyáltalán nem tudja kezelni. Esetleg megpróbálja ezeket az adókat belehelyezni a saját közegébe, és azt mondja: az egyházi rádió mondjuk a konzervatív kurzus rádiója, ezzel szemben a Tilos valamilyen liberális kurzus rádiója. Ez teljesen inadekvát megközelítés, hiszen önmagában egyik állítás sem igaz, de ma mégis szükségszerű, mert nem létezik másfajta gondolkodásmód.

A médiatörvény szerint az ORTT tisztán szakmai testület, amely szakmai döntéseket hoz. Egy tisztán szakmai döntésben nem sok helye lenne az Ön által említett szempontnak.

Én azt gondolom, hogy ezek – ha szépen szeretnék fogalmazni – politikai közegben születő döntések. Az ORTT történetének különféle hullámainál változó volt, hogy
mennyi volt a szakmai és mennyi a politikai elem. Ma, azt gondolom, az utóbbi dominanciája a jellemző. Fogalmazzunk tisztán! Én azt gondolom, hogy a médiatörvény bizonyos általános dolgokat – az elvek szintjén – ír arról, hogy az ORTT független, csak a sajtószabadságnak, az alkotmánynak és a törvényeknek van alávetve. Ugyanakkor – és ezt egy újságíró írta le, amikor ’96-ban megszületett a médiatörvény – tulajdonképpen ezzel a törvénnyel intézményesítette magát a politika a médiarendszerben. Ez a törvény erről is szól.

Például azáltal, hogy a pártok delegálják az ORTT tagjait.

Többek között azzal is. Másrészről a médiatörvény az ORTT-nek – vagyis az ORTT tagjainak – nagyon-nagyon komoly függetlenséget biztosít. Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy minket pártok jelölnek, és a működésünk során legalábbis meglehetősen erősen megjelenik a politika, ezt akár úgy is megfogalmazhatom – és így válik érthetővé –, hogy mondjuk az egyes testü leti tagok szabadságába beletartozik az is, hogy úgy működjenek, ahogy a pártjuk az adott pillanatban gondolja. Tehát nem pusztán önmagában a delegálás miatt, hanem a delegálásnak ez a módja, plusz az a fajta szabadság, ami egy másfajta delegálás esetén valóban jelenthetne garanciát, ebben az értelemben azt a szabadságot jelenti, hogy akár azonosulni lehessen a minket jelölő párt konkrét, pillanatnyi akaratával.

Jóllehet, a jelölő párt két választás között nem hívhatja vissza delegáltját.

Nem, ilyen értelemben teljesen függetlenek vagyunk. De a gyakorlat azt mutatja, hogy a politika által jelentősnek tekintett médiakérdésekben a testület tulajdonképpen leginkább azzal a szabadságával él, hogy beilleszti magát a létező pártpolitikai közegbe. Ezt talán így lehet korrektül megfogalmazni. Ebben az értelemben az ORTT függetlensége a visszájára fordult, és sokszor engem kezelnek csodabogárként , ha éppen kiderül, hogy nem minden lépésemet ennek rendelem alá, ha kiderül, hogy szakmai szempontokat is figyelembe veszek.

Még talán egyetlen gondolatot fűznék hozzá ehhez.
A testületnek elvileg eredményt kell produkálnia. Hét ember van, és a végén a hét emberből legalább négynek vagy ötnek – attól függően, hogy milyen frekvenciáról van szó – föl kell emelni a kezét. A testület elég hamar szembesült azzal, hogy követhet egy nagyon logikus, tiszta pályázati értékelési rendszert, ahol mindenki saját maga kiszámolja, értékeli a pályázatot, lepontozza, utána ebből átlagol, és kijön valami eredmény. De ezután kell az is, hogy a szükséges számú testületi tag fölemelje a kezét a végszavazásnál, hogy valóban ez vagy az a nyertes. Ebben az értelemben tehát be van építve ebbe a törvénybe a lehetőség, hogy egy tiszta értékelési rend szer mellett számos pályázat lehet eredménytelen. Ezért megjelent egy fordított gondolkodás, ami abból indul ki, hogy meg kell nézni, ki lehet a nyertes.
Formálisan persze nem baj, ha nem születik döntés, kivéve az országos frekvenciák esetében, akkor ugyanis a testületnek automatikusan le kell mondania.

Persze, és az előbbiek nem is azt jelentik, hogy el kellene fogadni ezt a rendszert, hiszen a sok eredménytelenség bizonyíthatná, hogy a testület alkalmatlan a feladatára. Ez történt a tavalyi helyi rádiós pályázatoknál, ahol a meghirdetett harmincnál több frekvencia egyharmadáról nem született döntés, mert a kormányzati oldal nem tudott megegyezni, nem tudta azonosan értékelni a pályázókat – ha szépen szeretnék fogalmazni. De a külvilág, a nyilvánosság szó nélkül tudomásul vette, és az ORTT is rezzenéstelenül viselte mindezt. Ugyanakkor nekem személy szerint ezzel együtt is nagy bajom van azzal, ha egy pályázat eredménytelen. Az én értelmezésemben világosan kiolvasható a törvényből, hogy a testületnek, ha van lehetőség a megszólalásra, akkor azt a megszólalást oda kell ítélnie valakinek. Tehát a törvényt akár tételesen is jobban sérti egy pályázat eredménytelensége, mint az a sajátos mechanizmus, amely mentén megszületik egy eredmény. Ebből a szempontból az ORTT egészének tevékenységét, ha praktikusan nézem, akkor pozitívabban ítélem meg, mint az egyes döntésekben megélt saját frusztrációimat. Budapesten most 16 rádió szól, és ebbe nem számoltam bele a mostani pályázat nyertesét, a C Rádiót. Sokféle rádió van itt jelen, van beszélgetős rádió, hírrádió, autós rádió, diszkórádió, illetve a könnyűzene különféle szegmensei is képviselve vannak. Azt gondolom, akkor működik jól az ORTT, ha élnek ezek a frekvenciák. Ebből a szempontból a nem döntést érzem a legsúlyosabb hibának.

Nyilván ezért születhetett döntés a 88,8-as frekvencia odaítéléséről, annak ellenére is, hogy itt egy meglehetősen abszurd döntési helyzetbe került az ORTT, amelyben nem nagyon érvényesülhetett semmifajta „igazságosság”.
A baj eredendően az, hogy az ORTT hagyta magát belekormányozni ebbe a szűkös frekvencialogikába. Ezért állhatott elő az a helyzet, hogy három ilyen teljesen eltérő típusú rádiót kellett versenyeztetni. Ez egy klasszikusan rossz döntés, bárki is nyer. Erre a konkrét történetre ráadásul áll az is, amiről az előbb beszéltem: hogy egy valódi közösségi rádióval nem tud mit kezdeni a politikai közeg. Én végig azt éreztem, hogy most sem születik döntés erről a frekvenciáról. Olyan markáns értékeket és közösségeket megjelenítő pályázók versenyeztek, hogy épeszű, igazságos, normális, szakmai – vagy bármilyen pozitív jelzővel leírható – döntés nem is születh etett. Végül egy nagyon egyszerű, politikai logika érvényesült: a romák körül jelenleg zajló viharok idején a politika nem teheti meg azt, hogy ne kapjanak egy rádiót.

Igen, de mégiscsak zajlott egy olyan döntési folyamat, amikor a testület maga leült, és valamiről kellett beszélni. Nyilván nem olyan egyszerűen történt ez a dolog, hogy megkezdődött az ülés, és a testület többsége azt mondta, hogy mi a roma rádiót szeretnénk, mert azt szeretnénk, és kész.

Kicsit karikírozva majdnem úgy történt, ahogy mondta. Persze ez hosszú folyamat eredménye volt. Átnézve a pályázatokat – magamból indulok ki –, az ember megpróbálta mérlegelni, hogy egyáltalán alkalmas-e a pályázó a vállalt feladatra. Közbevetőleg megjegyezném, úgy tűnik, mintha most is csak a budapesti frekvenciáról beszélnénk, de további hét frekvenciáról is született döntés. Tehát most az egész tényleg nagyon egyszerűen m ködött. Ki-ki felmérte (ideértve persze a jelölő pártok véleményét is), hogy körülbelül ki az, akit egyáltalán támogathatónak, támogatandónak tart, majd utána megpróbálta saját tudása alapján az esélyeit is megsaccolni. Ezután zajlik egy ilyen sajátos, részben formális, részben nagyon informális, de ebben a közegben pillanatok alatt lezajló egyeztetés, hogy minek van realitása.

Ez lenne a legendás „magántanácskozmány”, ahol valamilyen alkufolyamat – „ózdi frekvenciát cserélek siklósira”, ezt nevezi a népnyelv mutyizásnak – során megszületnek a döntések, amelyeket aztán a formális ülés csak szentesít.
Igen, ez lenne a magántanácskozmány. Ennek igazából persze akkor volt jelentősége, amikor 1998 előtt egyensúly volt a kormánypártok és az ellenzék között a médiatestületekben. Ma már a kormányoldal a MIÉP által delegált taggal kiegészülve mindent megszavaz az ellenzék ál tal jelölt tagok nélkül is. Ma a magántanácskozmány jelentősége az, hogy itt közlik velünk a döntéseket. Ugyanis egy idő után elég értelmetlen, hogy én teszek egy javaslatot, amit az elnök feltesz szavazásra, majd felemelem a kezemet megint csak én, meg jó esetben Ladvánszky úr, aki az MSZP delegáltja. Így, hogy előre informálnak a döntésről, ezt azokra az esetekre tartalékolhatom, amikor tényleg fontosnak tartom, hogy megjelenjen egy eltérő álláspont a jegyzőkönyvben, esetleg a nyilvánosság számára is. Bár volt ilyen korábban is: a nagy televíziókról szóló pályázat esetében, ahol – egyedüliként – kilógtam abból a „nagy nemzeti egyetértésből”, hogy az Írisz Tévé helyett – politikai megfontolásból – az RTL és a tv2 nyerjen. Szóval itt úgy nagyjából kiderül, hogy mi fog történni, és akkor indul el a valós, formális procedúra.

Mármint a visszamenőleges pontozás? Vagy mit értünk formális procedúra alatt?

Formális procedúra alatt a pályázat formális értékelését értjük.

Tehát ha eldőlt, hogy ki nyer, akkor elkezdődik visszamenőlegesen az értékelés – megszületik a gombhoz a kabát.

Azt, hogy ez visszamenőleges vagy nem visszamenőleges, ebben az értelemben hamis kérdésfelvetésnek érzem. A dolognak arról kellene szólnia, hogy korrekt, ellenőrizhető és számon kérhető módon dőljön el a frekvenciák sorsa.
A rendszer arról szól, hogy ez a hét ember van feljogosítva arra, hogy többségi szavazással eldöntése, ki szólalhat meg az éterben. Csinálhat a testület egy előzetes pontozást, egy nagyon jó értékelést, ha utána kiderül, hogy nincs meg mögötte az a többség, amelyik megszavazza, és akkor üresen marad a frekvencia. Ez egy nullösszegű játék, tehát ha valaki nyer, akkor a másik veszít. Márpedig a politika – és itt most általában beszélek a poli tikáról – nem viseli el azt, hogy számára nem kezelhető vagy elfogadhatatlan nyertes szólaljon meg. Ez tényleg a legjobban kitapintható konfliktusa ennek a rendszernek.

Például a Tilos egy olyan beszélgetős rádió, és belső struktúrája olyan, hogy maga sem képes – és nem is kívánja – kontrollálni az ott megszólalók megnyilvánulásait. Jóllehet ezek a megnyilvánulások alapvetően nem politikai kihegyezettségűek, de a legtöbb téma esetében a személyes véleménynyilvánításhoz hozzárendelhető egy politikai álláspont. Az ORTT pillanatnyi működési logikájában, a médiatörvény pillanatnyi állapotában tehát egy ilyen rádiónak elvben sincsen esélye arra, hogy frekvenciát kapjon?

Az a mostani meglehetősen szkeptikus véleményem, hogy e pillanatban erre nincs esély a körülmények miatt, de nem csak egy ilyen rádiónak nincs sansza, hanem mondjuk egy színvonalas nonprofit jazzadónak sem, amelyre pedi g szerintem szintén nagy szükség lenne. Itt mindig előjön például a frekvenciaszűkösség kapcsán, hogy nemzeti kincs elherdálása az, ha valakik összevissza beszélhetnek, miközben pénzt is kaphatnék ugyanazért a frekvenciáért. Nem gondolom, hogy ez jó, de létezik ez a fajta logika, és számára igazolás az, hogy itt ez a picike ország a sokszorosát tudta műsorszolgáltatási díjakból beszedni annak, amit más poszt-szocialista országok – ahol erre nem gondoltak, vagy nem ez volt a fő szempont – el tudtak érni. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy esetleg megérhet a helyzet arra, hogy a politika el tudja viselni ezt a fajta másságot. Ez azt jelenti, hogy el kéne fogadni – és ebben a médiatörvény nem segít –, hogy a közösségi rádiózás jellegében más vállalkozás. Ebben segíthetett volna, ha legalább vidéken meghonosodik ez a rádiózási forma. Én személyes kudarcként éltem meg, hogy annak idején – hosszú küzd elem után sikerült a testületet erről meggyőzni – öt egyetemi nagyvárosban is kiírtunk olyan frekvenciát, amelyre egyetemi rádiók pályázatát vártuk, de egyetlenegy ilyen pályázat sem érkezett. Pedig ha ezekben a városokban elindultak volna normál egyetemi rádiók, akkor az eredményezett volna egyfajta szemléletváltozást, és akkor valószínűleg itt Budapesten is más lehetne a helyzet.
Egyébként a Tilosnak, ha frekvenciát kapott volna, feltehetően nagyon sok konfliktusa lett volna a testülettel. Mert az egész működése nem abba a logikába illik bele, ami a médiatörvény logikája: a politikailag kiegyensúlyozottság, a szép magyar beszéd – bár ez nincs benne külön a törvényben, de mégis a szellemében ott van –, a politikai korrektség logikája. Azt gondolom, hogy a politikai közeg figyelembevételét jelenleg realitásként kell kezelni, de nem fogadom el, hogy ez egyszerű pártpolitikai érdekérvényesítésként jelenik meg.

A politika máshol is jelen van a média világában, de sok helyen kulturáltabb módon, mint nálunk.

Mondjuk Ausztriában, ahol nyíltan is pártpolitikai alapon osztják fel a frekvenciákat, az adásidőt. Ami ha nem is kulturáltabb, de sokkal kevésbé álságos megoldás.
Van ilyen máshol is, Hollandiában is működött ilyen rendszer, ahol a választási eredmények arányában osztottak fel például műsoridőket rádiók között. Lehet, hogy ez kevésbé álságos megoldásnak tűnhet, de a ma működő politikai erők között nincs olyan, amelyik felvállalta volna, hogy ezt nyíltan pártpolitikai alapon kell csinálni. Ez egyébként szerintem sem eurokonform megoldás.

Mint ahogy az sem feltétlenül az, ha a testület tételesen is törvényt sért. Hiszen a médiatörvény kimondja, hogy ha egy pályázót már a pályázatról ki kellett volna zárni, akkor akár utólag is meg kell vonni tőle a már megítélt frekvenciát. Vagyis az ORTT nem lehetett volna tekintettel arra, hogy a felek az Írisz-perben a jogerős ítélet után kiegyeztek.

A történeti hűség kedvéért: másodfokon a Legfelsőbb Bíróság igazat adott az Írisz Tévének, mert az RTL pályázatának befogadását szabálytalannak ítélte, plusz azt mondta, hogy az ORTT a saját szabályait is megszegve értékelt. Ekkor kialakult egy jogi vita arról, hogy a testületnek mit kellene tennie. Az ORTT végül annyiban lépett, hogy megindította mind az RTL Klub, mind a tv2 irányában azt a sajátos államigazgatási eljárást, amelynek eredményeképpen visszavonhatta volna a műsorszolgáltatási jogosultságot. De ezzel egy időben felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, és a kérelem elbírálásáig felfüggesztette eljárását. Ez aztán elakadt, mivel a felek megegyeztek. Az ORTT tevékenységéhez máig hozzátartozik, hogy volt egy jogerősnek tűnő elmarasztaló ítélete, ami azonban semmilyen következménnyel nem járt. Egyébként volt egy másik döntés egy helyi frekvencia kapcsán is, ahol később választott bíróság elé került az ügy. A választott bíróság kimondta, hogy az ORTT szabálytalanul járt el. Akkor a testület újra lefolytatta az egész döntési eljárást, és történetesen olyan döntésre jutott, hogy a korábbi nyertes most már szerinte jogszerűen működhet. Ezt a történetet – a nyertestől függetlenül – a korábbiak fényében igencsak aggályosnak érzem, hiszen mindkét történet arról szól: hiába van bírósági felülvizsgálati lehetőség, az ORTT azt csinál, amit akar.

Azért annyi hatása volt az Írisz-ügynek, hogy megszüntették a szó szerinti jegyzőkönyvezést.

Ez így nem pontos. Hangrögzítése továbbra is van az ülésnek. Ezenkívül születik egy írásos jegyzőkönyv, amelyik a napirenden lévő témákat, a hozzászólók nevét és a határozathozatal eredményét rögzíti. És ki-ki, ha akarja, akkor kérheti, hogy papíron is rögzítsék hozzászólását, amit amúgy a szalagon rögzítettek. Ennek nincs – vagy legalábbis remélem, hogy nincs – az a fajta logikája, ami általában mostanság felmerül a jegyzőkönyvezés kapcsán. Inkább az állt a döntés mögött, hogy nehezen volt megállapítható, mi az, aminek a szövegből érdemes bekerülni a jegyzőkönyvbe. Így most egy igazi, dokumentumértékű jegyzőkönyv készül.

Amely szabadon hozzáférhető az érintettek számára?

Nem. Ettől kezdve az egy külön kérdés és kaland az ORTT történetében, hogy teljes „transzparenciája” mellett mi az, ami nyilvános vagy nem nyilvános. De például az Írisz-perben érintett felek tanulmányozhatták az ülések jegyzőkönyveit. Ugyanakkor az adatvédelmi biztos is állást foglalt a pályázati eredmények nyilvánossága ügyében, és most meg is változtatta az ORTT azt a korábbi döntését, hogy nem hozza nyilvánosságra a pályázati pontszámokat. A törvény nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a pályázatok szövegét. Tehát mindent meg lehet tudni a pályázóról, de az értékelési folyamatnak csak a végeredménye nyilvános.

Éppen az ilyen jellegű, csak a gyakorlatban felfedezhető ellentmondások okán kerülhetett annak idején a törvénybe, hogy az ORTT is tehet változtatási javaslatokat. De itt van a Kossuth Rádió Ön által is említett esete, vagy a 92,1-es budapesti regionális frekvencia, amelyről köztudott, hogy az angol, német és francia országos közszolgálati adók alkotta konzorciumnak van fenntartva, mégis pályázatot kell kiírni rá a törvény szerint. De említhetnénk az ORTT sajátos döntési mechanizmusát is, amelyről szintén esett szó. Nem gondolja, hogy helyénvaló lenne a törvényt úgy módosítani, hogy kiküszöböljék az ellentmondá sokat, és a törvény a valóban működő mechanizmusokat kódolja?

Ha bárki nekiáll a médiatörvényről gondolkodni, akkor azt alapjaiban kéne átgondolnia. Én ma már úgy látom, hogy ez a médiatörvény a kilencvenes évek közepén fennálló helyzet megoldására született, és azt kell mondanom, hogy arra alkalmas is volt. Tehát bizonyos elemei úgy érvényesültek, ahogy ezt annak idején elképzelték. Az első konzervatív kormány idején a legnagyobb probléma a kiegyensúlyozottsággal volt. Ez azóta közhasznú fogalommá vált, a médiumok figyelnek erre, és ez részben a törvény eredményeképpen vált természetessé. A sokat szidott panaszbizottsági döntések esetében, amelyek egy része másodfokon fölkerült a testülethez, és nagyon nagy részüket mi megváltoztattuk, éktelen marhaságokat – azt gondolom – viszonylag kevésbé hagyott jóvá a testület. Baj az, és itt jön a másik része a kiegyensúlyozottság prob lémakörének, hogy a politikai közegtől itt sem tudunk függetlenedni. Ez ugyanis egyfajta eszköz egyes műsorszolgáltatók macerálására, ami, bár ez borzalmas ugyan, de jelen van az ORTT működésében.

Van itt még egy gumiparagrafus, amely azt szabályozza, hogy a kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató műsorok mikor kerülhetnek vetítésre.

Ennek alapján összesen is csak néhány döntés született, de tény, hogy ezek elég nagy vihart kavartak. Ezeket én is megszavaztam. Szerintem sem biztos, hogy ma Magyarországon egy televíziónak a Született gyilkosokat este nyolckor kell vetítenie. Belefér a világba az, hogy ezt a filmet tizenegykor adják. A megfogalmazás viszont valóban elég szerencsétlen, hiszen ez alapján a kung-fu-filmek bemutatását is büntetni kéne. De például a Dragonball és a Pokémon rajzfilmek kezelése máshol is problémát jelent, más európai országokban is indultak ilyen ügyekben vizsgálatok. Angliában is van egy ilyen passzusa a törvénynek, és ott egy nagyon kulturált rendszer alakult ki ebben a tekintetben. Az ORTT – és valószínűleg az egész közeg – sajnos sokkal felkészületlenebb az ilyen típusú problémák kezelésére, és ezt is – mint annyi minden mást – a politikai logikában helyezi el a szakmai helyett.

De visszatérve az eredeti kérdésre, a törvény azzal, hogy két-három év alatt a nem legális vagy nem is létező médiapiacból egy működő médiapiacot teremtett, ebben az értelemben betöltötte a funkcióját. Az ORTT nem vállalkozott többre, nem élt azokkal a lehetőségeivel, amelyek pluszban benne voltak a médiatörvényben. Kizárólag arra szorítkozott, hogy azt, amit hivatalból rábíztak – mert alkotmányosan nem lehetett másra bízni –, lebonyolítsa.

Három ilyen típusú intézmény szü letett a Magyar Köztársaságban: az Alkotmánybíróság, az ombudsmanok és az ORTT. Ebből mind az Alkotmánybíróság, mind az ombudsmanok meg tudták oldani azt, hogy noha politikai többség által és politikai logikában lettek megválasztva, abban a pillanatban, amikor a helyükre kerültek, a nekik szánt funkciót függetlenként töltötték be. Az ORTT ezt nem tudta megcsinálni, és az már további elemzés kérdése, hogy ez a személyek hibája-e, vagy pedig szükségszerű volt. Ebben az értelemben azt gondolom, válaszolva a kérdésre, hogy a médiatörvényt csak alapjaiban lehet megváltoztatni. Itt lenne az ideje, hogy egy másik törvény szülessen, amely jobban elviselné azt, hogy ne a politikának legyen meghatározó szerepe ezen a területen. Ehhez sokkal egyértelműbb eljárásokat és sokkal tisztább rendszert kell teremteni. Akkor végre megszűnne ez a belülről realitásként kezelhető, de kívülről tényleg álságosnak tűnő ren dszer.


Éteri szenvedély
Közösségi rádiózás itthon és külföldön

Fikszradio.hu - 2OO1.07.2O.

"Nem fétis, nem elérhetetlen fórum, nem a szerencsés kevesek, beavatottak által űzött médiamágia, hanem a hobbihétköznapok része" - mondta a közösségi, más néven "harmadik típusú" rádiókról Thuróczy Gergely, az egykori pécsi Szubjektív Rádió munkatársa a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének egyik kerekasztal-beszélgetésén. A szervezetet 1992-ben alapította a Fiksz, a Szubjektív és a Tilos Rádió, valamint a Közösségfejlesztők Egyesülete. Az 1998 óta kiemelkedően közhasznúnak minősített szakmai szövetség fogja össze azokat a politikai, állami vagy kereskedelmi befolyástól mentes, polgári összefogással létrejött rádiókat, amelyek valamilyen helyi, etnikai, vallási, kulturális vagy életmódbeli közösség ér dekeit szolgálják nyereségérdekeltség nélkül.

A világ polgárai ma háromféle rádiót hallgatnak, igényeiknek megfelelően: közszolgálati, kereskedelmi és közösségi rádiókat. A közszolgálati és kereskedelmi rádiókat hallgatja a világ legnagyobb része, a közösségi vagy szabad rádiók műsorait pedig azon kevesek kísérik figyelemmel, akik nem feltétlenül profizmusra és a hivatalosság érzetére, hanem a függetlenség, közvetlenség és személyesség hangjára vágynak. A műsorokat önkéntesek készítik, szerkesztik és vezetik. Létezik egy mondás, amely szerint a közösségi rádióban a hallgató hallható. Sem a vendég nem sztár, sem a műsorvezető. A legáltalánosabb meghatározás szerint a közösségi rádió a közösség megnyilatkozási fóruma: a közösségnek szól, a közösség érdekében, a közösség által. A lelkes önkéntesek hobbiból, anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik munkájukat. De ne m öncélúan. Az évek során bebizonyosodott, hogy tevékenységükkel elősegítik a helyi hagyományok és közösségi értékek megőrzését, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok önszerveződését és a civil társadalom intézményrendszerének kiépülését.

Az első közösségi állomások több mint ötven évvel ezelőtt kezdtek sugározni Latin-Amerikában, ahol ma a rádiós szektor a legdinamikusabb a világon. Az Egyesült Államokban és Kanadában jelenleg több mint háromszáz közösségi adó működik, Nyugat-Európában pedig szinte minden országnak van legális közösségi rádiója. Az úgynevezett szabad rádiózásban Hollandia, Skandinávia, Franciaország és Olaszország jár az élen. A közösségi rádiók világszövetsége a kanadai székhelyű AMARC, amely - saját meghatározása szerint - egy "nemzetközi, nem kormányzati szervezet a közösségi rádiós mozgalom szolgálatában, háromezer taggal a világ százhat országából". Angliai központú európai csoportjának a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete 1995 óta tagja, s az AMARC nemrég tervbe vette egy kelet-közép-európai regionális iroda felállítását is, amely a magyar szervezettel karöltve működne.

A magyarországi közösségi vagy szabad rádiózás úttörője a Tilos Rádió, amely Budapesten, "kalózként" kezdett sugározni 1991 augusztusában. Működésének első, legendás éveiben mozgó autóból, naponta váltott helyszínekről "lőtték" műsoraikat az éterbe egy holland kalózrádiótól kapott adóval. A "mániákusan elkötelezett" ifjú műsorkészítők az alkotmány szellemében cselekedtek, mégis megsértették a törvényt, mivel az úgynevezett frekvenciamoratórium volt érvényben (amely tiltott minden új rádiós vagy tévés sugárzást). Ez azt jelenti, hogy a szabad véleménynyilvánítás 1993-ig, a fre kvenciatörvény megszületéséig paradox módon bűncselekménynek számított. Mindazonáltal a Tilos Rádió illegális működése idején megalapozta hírnevét.

Amikor 1993-ban törvényes lehetőség nyílt a rádióalapításra, a Tilos Rádió befejezettnek tekintette földalatti küldetését, és felfüggesztette adását. Mivel az akkor meghirdetett helyistúdió-pályázaton nem kapott frekvenciát, kétéves kényszerhallgatás után 1995-ben indulhatott újra. A Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete segítségével ugyancsak ebben az évben kezdett sugározni a Civil, a Fiksz és számos vidéki közösségi rádió is. A három budapesti szabad rádió stúdióengedélyesként öt évig egy - úgynevezett osztott - hullámhosszon sugározhatott, együttesen napi 24 órában. Az 1996-ban megalakult Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) 2000-ben frekvenciapályázatokat írt ki, majd februárban hozott döntést. A 98,0 megaherzet a Civil és a Fiksz Rádió nyerte el hét évre - ők közösen pályáztak -, s a Tilos Rádió, amely külön pályázta meg ezt a hullámhosszt, végül sem ezt, sem pedig a 88,8 megaherzet nem kapta meg. Ennek a frekvenciának a nyertese a Rádió C, Magyarország első roma rádiója lett.

Az ORTT szerint helyes és szakmailag megalapozott döntés született, a legtöbb szabad rádiós azonban úgy látja, hogy a frekvenciákat szűkmarkúan osztó testület igazságtalan pontozással nyilvánította győztesnek a Rádió C-t, amely egyébként teljes joggal tartott arra igényt, hogy hosszú évek után végre elkezdhesse Budapesten sugározni az elsősorban cigányoknak szánt műsorait, hiszen a fővárosban több mint százezer roma él. Az elbírálás legkirívóbb mozzanata az volt, hogy a "műsorszolgáltatási tapasztalat" kategóriában a Rádió C, amely a pályázat beadásakor még egyetlen percet sem sugárzott, megkapta a maximális 8 po ntot, a Tilos viszont, amely közel tízévi tapasztalatot mondhat magáénak, 3 pontot kapott, annyit, mint a másik pályázó, a Yes Rádió, amely szintén sosem jelent meg az éterben.

A Tilos Rádió a versenytörvény alapján májusban beperelte az ORTT-t, a pályázatok újrapontozását kérve. Sajnos a korábbi esetek (pl. Start Média Kft. ügye) azt mutatják, hogy ha a Tilos Rádió meg is nyeri a pert, még az sem garancia arra, hogy hullámhosszhoz jut. Pedig a rádióra nagy az igény. Népszerűségének egyik bizonyítéka az a néhány hetes aláírásgyűjtés, amelynek során 27 ezer ember támogatta kézjegyével kedvenc rádióját, és az a pénzgyűjtési akció, mellyel sikerült összeszedni másfél millió forintot egy új frekvencia felkutatására.

Az alternatív vagy marginalizálódott értékeket képviselő, termékeny vitákra ösztönző, főként a hallgatók felajánlásaiból fenntartott Tilos Rádiót egyáltalán n em vetette vissza, hogy megfosztották a földi sugárzás lehetőségétől, és hogy tavaly augusztus óta csak interneten és kábelen (azaz tévés "vezetéken", a 103,7 MHz-en) fogható: átállt a napi 24 órás adásra, műsorkészítőinek száma megkétszereződött, új stúdióba költözött, elindította rádiósképzési programját, hallgatóival intenzívebb és bensőségesebb a kapcsolata, mint valaha. Más választása nem lévén, az ORTT-nél kitartóan addig pályázik, míg nem kap frekvenciát.

A közösségi rádiók fő vonzereje a nyitottság. Bárki, akinek van mondanivalója vagy jó zenei anyaga, készíthet és vezethet műsort, ha elfogadja az adott közösségi rádió működési alapelveit és értékrendszerét. Ami ezeket a rádiókat leginkább megkülönbözteti a másik két rádiózási formától, az az, hogy a kommersz zeneipar termékeit mellőzik műsoraikból. Általában a kevésbé ismert vagy nehezen hozzáf érhető zenéket játsszák, szinte valamennyi zenei műfajból válogatva, a népzenétől a blueson és alterockon át a késő modern lemezlovasok muzsikájáig.

A Civil Rádióban vannak, akiket maga a rádiózás érdekel, vannak, akik valamilyen civil szervezetet képviselnek, és vannak, akik egy égető ügy elkötelezettjei, és arra szeretnék felhívni a figyelmet. A rádióban rendszeresen megszólalási lehetőséget kapnak a sérültek is: általában mások szoktak beszélni helyettük, itt önmagukat képviselhetik. A Civil Rádió kuratóriumának elnöke, Péterfi Ferenc úgy látja: a rádió egyik nagy értéke, hogy a beszélgetések során a műsorvezetőket valóban érdeklik az interjúalanyok - ami ritka dolog a mai világban -, és elég idő is van elmélyülni a különféle témákban. A Civil Rádió korábban korlátozott vételkörzetű volt, néhány hónapja azonban körzeti rádióvá alakult, ugyanis a Hármashatár-hegyről sug rozzák műsorait. Budapesten és vonzáskörzetében fogható szerda reggel 6.30-tól vasárnap reggel 6.30-ig. A fennmaradó időben a Fiksz Rádió hallható. Míg a Civil Rádió főként a civil szférának kötelezte el magát - az évek során több mint száz civil szervezet csatlakozott a rádióhoz, és évente 800 polgári szervezet volt vendége a stúdiónak -, addig a Fiksz amellett, hogy (munkatársainak meghatározása szerint) "élvezeti" rádió, figyelmet fordít a hátrányos helyzetűekre és a kisebbségekre, tudományos ismeretterjesztést végez, foglalkozik az ország környezetvédelmével, beszámol a főváros kulturális eseményeiről, propagálja az egészséges életmódot és a családtervezést, vakok számára speciális műsort sugároz, és részt vett az elektronikus tömegtájékoztatásról szóló jogszabályok előkészítésében is.

A rendszerváltás óta szerveződő Rádió C, a főváros negyedik közösség i rádiója szintén társadalmi küldetéstudattal jött létre: azt szeretné elérni, hogy a budapesti cigányok a magukénak érezzék. A rádió együtt fog működni roma lapokkal és civil szervezetekkel, valamint a Roma Sajtóközponttal. A másik három budapesti közösségi rádióval ellentétben 25-30 fizetett alkalmazottja lesz, bevételszerzés végett adásában - főként a cigányokat megcélzó - reklámok is lesznek, bár az előírásnak megfelelően csak három perc óránként, és megemlítendő, hogy naponta egy órát cigányul (a romani legelterjedtebb lovari nyelvjárásában) fognak beszélni, amire a magyar médiában még nem volt példa. A tervek szerint az egységes műsorfolyam sugárzása a gondos és hosszas előkészületek után szeptemberben kezdődik.

Az, hogy a száznál több önkéntessel, évi 10-20 millió forintból fenntartott közösségi rádiók a mostoha körülmények ellenére is jól működnek, jelzi, hogy a pol gárokból még nem veszett ki a tettrekészség, az útkereső szándék, a közösségi érzés, és annak tudata, hogy a társadalom élete és sorsa nem független tőlük.

Tornai Szabolcs

Ismét adhat ideiglenesen a Tilos
Magyar Hírlap - 2OO1.08.21.

Ideiglenes frekvenciaengedélyt kapott augusztus 21-től harminc napra a tizedik születésnapját ünneplő Tilos Rádió.
Weyer Balázs, a rádióadó kuratóriumának elnöke az MTI-nek kedden elmondta: nem adják fel a küzdelmet, hogy állandó frekvenciát kapjanak, ezért minden lehetséges alkalommal pályázni fognak az adósávokért.
Az 1991 óta létező rádió non-profit, közösségi adó, amely 1991 és 1995 között kalózrádióként, 1995-től 2000 augusztusáig pedig földi frekvencián napi 12 órában sugározta adását. Azóta Budapesten kábelhálózaton, illetve az interneten napi 24 órában sugároz.
A Tilos Rádió harminc napon át a 92,1 megahertzes frekvencián hallgatható.


Tíz éves a Tilos Rádió
Eduport.hu - 2OO1.08.28.

Hányatott sorsú és nagy multú rádió sugároz ismét a budapesti éterben, egy hónapon át, a 92.1MHz-en.

A Tilos Rádió 10 éves fennállása óta számos metamorfózison ment keresztül. Indulásakor hatalmas színfoltnak számított a magyar média-palettán, szinte egyedül képviselve az alternatívát az éterben. Aztán a 98.0MHz-en egy hosszú legális korszak következett, ahol a Tilos éjszakai-reggeli állomásként mindennap sugározhatta szubkultúráját az arra nyitott célközönségének. Lett is nagy tábor, Tilos Megapartik, meg ezernyi állandó, interaktív hallgató, Jazzman, Superman, Tengerész, Szőke András és még sokan mások.

Meg is változott a Tilos,de rendesen, eleinte előnyére, aztán valami lejtőn lecsúszva belesűllyedt a körötte kialakuló és egyre zavarosabb éteri mocsárba (legalábbis én így érzékeltem.) Mondogatták is sokan "ez a Tilos, már nem az a Tilos", jöttek új arcok, mentek el mások, lett Est FM, meg egy rettenetes elbúcsúzás egy furcsa frekvencia pályázat után, amiről Tilosék nem tudom miért, de egyértelműen azt hitték megnyerik.

Aztán lett csend az éterben, a falból jött a Tilos, akinek volt kábele és kedve rájuk hangolódni, és töretlenül nyomták a tilosságot tovább néhányan. Aztán most ez az éterben is hallható egy pályáztatás előtt álló frekvencián.

Mit is mondjak; furcsa. Olyan kénytelen-kelletlen a hangulat. Nem érzem a régi szerelmes pátoszt és elkötelezettséget a műsorvezetőkben. A zenék gyakorta még mindig nagyon jók, a hangulat még így i s értékesebb, mint a nagy átlag FM állomások hazai választéka (trendje), lehet sokan örülnek neki és én sem akarok ünnepet rontani, de ahány műsort eddig meghallgattam, mind nagyon hanyagul megszerkesztett, sokszor határozottan céltalan műsorvezetői megszólalásokkal tarkított buta káosz volt. Ráadásul most már nem nagyon jön be ez a mindenkit szidunk style és nem is igazán van arra igény, hogy szidjunk bárkit is. Meguntuk.

Ők azért még próbálkoznak vele, de nem sok értelme. Legfeljebb megsértenek még néhány kisebbséget vagy többséget, kultúrát vagy a kultúrát és megint nem lesz az egészből semmi. Pedig ráférne a magyar éterre egy olyan rádió, mint a Tilos volt anno. Persze XXI. századi leképezésben. Azért én még szorítok nekik. Talán megtörténik a csoda.

Dabis Balázs Silvius

Pályi András: A szeretet hullámhosszán
Élet és Irodalom - 2001.09.07.

Mi a tilos a Tilosban? Azóta érdekel ez a kérdés, amióta tudok a Tilos Rádió létezéséről. Tudniillik ami tilos, az ugyebár eleve érdekes. Legalábbis lehet benne valami érdekes. De eddig nem sok szerencsém volt a Tilossal. Amikor frekvenciát kapott, felettébb gyér minőségben sikerült fognom, úgyhogy nem küzdöttem érte túl hosszan; amúgy meg nem vagyok egy szörfözõ típus (vö. internet), ott ugyanis hallgatható mindenféle ORTT-engedély nélkül is, de hát nekem a rádiózás elsõ sorban még mindig az étert jelenti, ami tagadhatatlanul konzervatív attitűd. Most azonban nekem szól a Tilos, a 92,1 FM-en, egy hónapig, azaz szeptember 20-ig. Abból az alkalomból, hogy jubilál, vagyis tízéves. (Más kérdés, csak mellesleg, hogy ha erre az egy jubileumi hónapra jut neki frekvencia, miért nem juthat tovább is? Vagy ez egy sajátos, a mindenkori jubilánsok számára fenntartott hullámhossz? Ebben nem vagyok igazán járatos.)

Mindenesetre sikerült elcsípnem egy műsort, amihez foghatót más frekvencián nemigen hallani. Pontosabban egy olyan műsort, amely első hallásra a megtévesztésig hasonlított egy másik frekvenciára. Nevezetesen a Pannon Rádióra. Paizs Miklós Reggeli rombolója elég meghökkentő dologra vállalkozott: másfél órán át a Tilos hullámhosszán, minden kommentár nélkül, a Pannon Rádiót sugározta (persze, mint utóbb kiderült, nagyon is szerkesztett változatban). Az ember ilyenkor elképed, fülel, ellenőrzi a készülékét stb. stb., majd egy idő után leesik az a bizonyos húszfilléres. De ebben a másfél órában legalább kétszer kellett neki leesnie. Különösen, ha ez az ember, akiről szó van, nem tartozik a Pannon hallgatói közé, ahogy én se. Azt is elárulhatom, hogy bizonyos szellemi-lelki higiéniás okokból nem. Nos, ú gy vélem, ez a Reggeli romboló épp a magamfajtának, épp nekem szólt. Már a cikizés szintjén is: egyszerűen az orrom alá dörgölte, hogy ez van, haver, hiába nem akarod tudomásul venni. De ha csak ennyit akart volna, beleverni az orrom a nagy magyar honfibú és a krisztusi szeretet jegyében zengő gyűlöletáriákba ("a szeretet hullámhosszán", ahogy õk nevezik magukat, napi tizennyolc órában), akkor valóban elég lett volna tizenöt perc, mint a műsor után az egyik betelefonáló Tilos-rajongó kifejtette, mondván, hogy õ negyedóra múltán ki is kapcsolta a készülékét; csakhogy én mégsem vagyok igazi Tilos-rajongó, meg a kíváncsiságom is elég nagy, úgyhogy tovább hallgattam, s egyre kínosabban éreztem magam.

Ez a Reggeli romboló ugyanis a szó klasszikus értelmében vett szociográfia volt, mondjuk így, rádiós szociográfia, ami talán rendhagyóan hangzik, de attól még az, ami. Azaz nem puszta cikiző céllal készült, sokkal nagyobb ambícióval: a mai magyar valóság - a magyar társadalom - egy szeletét tárta elénk, kíméletlen realizmussal. Hogy a Pannon Rádió mögött milyen politikai erők, alkuk, számítások rejlenek, azzal többé-kevésbé mindenki tisztában van, aki egy kicsit is odafigyel a magyar politikára. Hogy mi folyik ezen a hullámhosszon, az is nyilvánvaló. De hogy ez a gyűlölettől izzó pogromhangulat, ha csak verbális szinten is, az alantas ösztönök milyen mértékű elszabadulását indítja be a magyar társadalomban, arról valóban csak az elképesztő mennyiségben szóló elképesztően nívótlan betelefonálás "nyers" megidézése tanúskodhat. S akkor még nem említettem a zenei anyagot, ami tudjuk, kellő emócióval képes feltölteni azt a gyűlöletet, amely végül legelvakultabb változatában is banális.

Nem folytatom. Azon tűnődtem ugyanis, ám ez a kérdés már messze meghaladja egy rádiójegyzet kereteit, hogy hová tűnt a magyar szociográfia. Illyés Puszták népe, Szabó Zoltán Tardi helyzete lehetett ilyen pofon a társadalomnak a harmincas években, mint ez a másfél óra a Tilosban. Szabó Zoltánék nyomán egy egész mozgalom indult, ami ma már történelem, de épp ezért folyamodom e példához, hisz kellő távlatból a szociográfia történelemformáló ereje is jól látható. Mondhatnám, aligha véletlen, hogy épp ez a veszélyes és közelről oly reménytelen sorsú irodalmi "üzemág" tűnt el. Holott másfelől ezt érdemes művelni igazán: a magam részéről ezt a "tilos" tanulságot szűrtem le e Tilos-műsorból. Kösz.

(Reggeli romboló - Tilos Rádió)

A rejtőzködő Kacér Giliszta
A Tilos Rádió adásai, szeptember 11-17.

Magyar Hírlap - 2OO1.09.19.

Megismerni a Tilost cifra hangzásáról, s ha minden jól megy, hamarosan mindennap betölti a székesfőváros légterét. Igaz, az ideiglenes éteri adás ma véget ér, de még az idén új pályázatot írnak ki, s szemben a frekvenciák legutóbbi vitatott elosztásával, talán méltányolják a Tilosnak a hazai független rádiózás megteremtésében betöltött szerepét, mikor a városban száguldozó autókból, padlásokról is sugároztak, hisz közel tíz esztendeje zajlik a megalázó procedúra a frekvenciaengedély körül. A holnaptól ismét csak kábelen fogható adót, ma is áthatja az "üldöztetés" romantikája. Ez már hozzátartozik arculatához. Arra inti hallgatóit, hogy csak akkor hívják a Tilost "ha nincs a környéken a rendőr"! Más olvasatban a figyelmeztetés az autósoknak szól, akik autóban szabálytalanul használják a mobilt. A könnyed "lazázó" stílus - mely korlátlan teret enged a parttalan asszociációknak, a szellemes szlengnek, a nyelvi "brutáliáknak" és leleményeknek - már nem új, ezt helyzeti előnye révén rég lenyúlta az EstFM.

Sajnos a hőskorszak lendülete is érezhetően megtört egy évtized múltán. Most is fölbukkan többféle életérzés, fíling, "intellektuális bulvár téma", de sokszor megreked a legprimitívebb szexpletyka, a híg magánbeszélgetés szintjén, amit nem hallgatunk, inkább illetéktelenül "lehallgatunk", s nem áll össze műsorrá, (ezt a kiváló zenék sem tudják feledtetni). A reggeli Fülesben megesik, hogy percekig semmit sem érteni, mert egymás szavába vágnak, de úgy tartják, ettől lesz "életes" a műsor. Így hamar eljutnak "a társalgás platójának barlangjába", a képzavarokkal zsúfolt szöveg összefüggéstelenné válik, "átmennek dadába". Máskor meg úgy tűnik, mintha Ionescu abszurd darabjából, a Kopasz énekesnőből idéznének föl hagymázas értelmezhetetlen részleteket. Akadnak bőven jó pillanatok is. Tegnap fura utcanevek kerülnek szóba. Van, aki eljutott Csömörig, ott található ugyanis a Kacér Giliszta utca. Nehezen találták meg a térképen, mert a giliszta rejtőzködő természetű. Aztán meglelték a Tömő utcát, erotikus irányt vett a beszélgetés, s igen jó hangulat kerekedett a stúdióban, amit valahogy el kellett rontani. Ízléstelen ötletelésbe fogtak, végül már ott tartottak, hogy Chicciolináról kellene elnevezni az alagutat, melybe a Széchényi lánchídba torkollik. Jellemző a Tilosra ez az önrombolás. Mert legyen politikai, etikai vagy esztétikai közmegegyezés, ők mindig mindennel - talán saját magukkal szemben is - oppozícióban vannak. Semmi sem áll tőlük távolabb, mint a messianizmus vagy a pedagógiai szándék. Akár a blaszfémikus sorozat, a káromkodós South park alkotói, csupán ábrázolják, tükrözik a világot, az eldurvult viszonyokat, időnként "meg győzően" trágárak. A teljes véleményszabadságra való törekvés dicséretes, de ehhez szilárdabb értékrendre, nagyobb önmérsékletre lenne szükség.

Stark R. László