irások sizzla

Sizzla Budapesten
2008. május 9.<< English >>intejú videó:  1. rész :: 2. rész :: 3. rész :: 4. rész :: 5. rész :: 6. rész
Sizzla: Üdvözlet Őfelsége, a Magasságos Hailé Szelasszié Királyi és Birodalmi Uralkodó az Első Jah Rastafari nevében. Én Sizzla Kalonji vagyok, öröm itt lenni. Ma kezdjük a turnénkat, ez az első show ma este az A38 hajón. Sizzla Kalonji és az egész csapat, a Firehouse Crew, tudjátok mi van, „Rastaman Vibrations”. SK: Mesélj nekünk a gyerekkorodról August Town-ban. Sizzla: 1976. április 4-én születtem Scotts Hall-ban, St Mary-ben, nyugat Jamaikán, onnan költöztünk még nagyon fiatal koromban August Town-ba. Ez egy csodálatos közösség, August Town, keletre Kingston-tól, hegyek között, gyönyörű emberek, gyönyörű gyerekek, gyönyörű, barátságos hangulatú közösség. Mindig szívesen vagy látva, frissítő, üdítő, nagyon kulturált közösség. És tudod, augusztus 1. a felszabadulásunk napja, augusztus 6. a függetlenség napja. August Town - innen származom, ez az én közösségem. Most vagyok 32, ott élek amióta megszülettem, rengeteg szeretetet kaptam itt az emberektől, gyönyörű családok, rengeteg jó szülő, a gyerekek iskolába járnak, tényleg szép. SK: Igaz az, hogy volt idő, amikor azt forgattad a fejedben, hogy szerelő leszel? Mikor kezdődtek a zenei ambicióid? Sizzla: Nos, a zene ősidők óta Istentől származik, ahogy a Bilbliában le van írva: énekesek és zenészek – minden forrásaim te benned vannak. A zene mindenkiben benne van. A szüleitől tanul a gyerek. Én azt láttam apámtól, ahogy szerelőként dolgozik, voltaképp karosszéria-lakatosként. Az első dolog, amit egy gyerek megtanul, az az apja munkája, szóval ez az apámtól jött. Olyan 9-10 éves koromban elkezdtem tanulni a szakmát, hegeszteni, autót, kipufogót szerelni meg ilyenek, a lánytestvéreim el kezdtek iskolába járni, s mikor apám munkát kapott, én is dolgoztam mellette, ami egy nagyon jó tapasztalat volt. Én ezt igazán nagyra becsülöm, mert ez formált engem akkoriban, ez adott jó formát és jó elveket az életemnek. Megtanultam a mesterséget és együtt nőttem fel vele, megtanultam segíteni a családomat, a szüleimet, különösen anyámat. Apám minden reggel dolgozni ment, anyámra hárultak az otthoni munkák, vigyázott a testvéreimre és hasonlók. De apám emellett zenész is, láttam őt gitározni, hát én is játszottam, kísértem őt basszuson és gitáron, szóval mindez a családból jön. Apámnak volt egy kis sound system-je, úgy hívták, hogy Black Steel. Mikor befejezte a munkát, a sound system-ben énekelt, hát ezen keresztül jött az egész. Egyszerűen ott voltam apám mellett, szólt végig a zene, sosem állt le, s amikor láttam ezt a szellemiséget, elkezdtem többet megtudni magamról, elkezdtem felnőni, egyre több élményem lett. Láttam valóban rossz, helytelen dolgokat, és megpróbáltam javítani azokon, érted mire gondolok – látni a közösség szenvedéseit... Akkor azt mondtam magamnak, tudok énekelni és ezáltal fogom jobbá tenni magamat, ugyanúgy, mint bármely más szakmában. Így ezt komolyan csinálom, mert mindent komolyan teszek, a színpadtól a szerelői munkán át, hogy mások kocsiján kellett dolgozni... Megkapni a munkát, teljesíteni és viselni a felelősséget, ez megtanított arra, hogy azóta mindent komolyan csináljak, mert az apám nagyon szigorú és komoly ember volt. SK: Hogy találtál rá a Bobo Ashanti-ra? Sizzla: A zene elvezet minket Jah-hoz, pontosabban a zene maga Jah, ahogy említettem már: „énekesek és zenészek – minden forrásaim te benned vannak”, énekelni a zenéről tulajdonképpen egy igazi tapasztalat számomra. Azután, hogy elfogadtam ezt a feladatot, mindez egy nagyobb felelőségvállaláshoz vezetett engem. A zene az emberekért van, és az emberek igénylik a kultúrát, én meg segítek nekik megtalálni a szilárd alapot, és végül ez vezetett el a Bobo Ashanti-hoz Bobo Hill-re. Mert az igazságot akarom adni az embereknek, az alapigazság pedig: tudni az emberekről, honnan jönnek, s hová tartanak. Szóval elkezdtem látogatni ezeket a rasztafári helyeket, a zene ide vezérelt, ez küld az utamra is, olyan turnékra, mint ez is. Az emberek éleslátást adnak nekem, könyveket meg egy csomó mindent kapok tőlük. Aztán a turnék után visszamentem Jamaikára, és beláttam, hogy nekem oda kell mennem a hegyek közé megnézni, mi a helyzet, mert tudom, mi a raszta, és tudom, hogy a raszta Afrika királya, és mi rasztafárik vagyunk, dicsérjük a rasztát, megtartjuk a Szombatot, ez az Igazság, ott fent megtaláljuk a forrásunkat. Úgyhogy egyszerűen felmentem a hegyre, egy gyönyörű hegyre, és megláttam az egész tanítást, és láttam a magasztos, papi rendet és azt mondtam magamban „igen, ez az, ami hiányzik a nemzetnek, érted. Én vagyok az emberek hangja, ezért az a legjobb számomra, ha úgy járok Bobo Hill-re, mint egy iskolába, egyetemre. Ekkor úgy döntöttem, szüneteltetem a zenét, az Xterminator csapatot Fatis Burrell-lel meg Luciano-val, és fent leszek a egy ideig a hegyen. Tehát elhagytam a zenét és fent voltam a hegyen három évig, Bobo Hill-en és tanultmányoztam a papi rendet, és pappá szenteltettem a hegyen. És akkor felismertem, hogy én valójában már kint élek a világban, énekelek az embereknek... A raszta papi rend egy nagyon szigorú szabályrendszer, így én inkább úgy gondolkodtam, hogy kimegyek a világba és elviszem az emberekhez, több szeretetet, több üzenetet, több zenét adok nekik. Azóta elkezdtem csinálni egy helyet fent a hegyen, rögtön elől, közel a lobogókhoz, a zászlórudaknál, itt állt egy garázs Prince Emmanuelnek, és azt mondtam magamnak, hogy itt töltöm majd az időmet, jól elleszek és felépítem Sizzla kis házát fent a hegyen. Azóta elkezdtem ezt keményen űzni, és hirdetni a hegyen, mert amikor felmentem, ott láttam meg az igazságot. Az emberek szomjazzák az igazságot, és az igazság a zene, és a zenének az igazságról kell szólnia. Nem számít, honnan származol, nem számít a bőröd színe, nem számít ki vagy, gazdag vagy szegény, az igazság az igazság, erről szól a zeném. Amikor erre rájöttem, akkor kezdtem igazán bekerülni a zeneiparba, így el tudtam juttatni az egész világba, míg végül az emberek elkezdtek hallgatni engem, ahogy Bobo Hill-ről énekelek, és elkezdték maguk is látogatni Bobo Hill-t. Ezáltal az emberek is megtalálják a forrásukat, emlékeznek a Szombatra, emlékeznek a magasztos rendre. Én meg felvettem a turbánt, betakartam a rasztáimat, régebben csak énekeltem a rasztáról, jó dolgokat, de nem ismertem Őfelsége papi rendjét és tanítását, amíg nem mentem fel a hegyre, ezért rengeteg hálát adok Prince Emmanuel-nek, a Bobo Ashanti-nak és az összes rasztának Jamaikán, mert ők mind egyek. A rasztának az a dolga, hogy kinyilatkoztassa az igazságot, beszéljen a hazatelepítésről, Afrika az afrikaiaké, akár otthon vannak, akár külhonban. Semmi értelme kijönni a világba és nem az igazságról énekelni, mert az emberek úgyis keresni kezdenek és megtalálják az igazságot, úgyhogy én csak eléjük tárom az elejétől fogva és hordozom magammal. Magamhoz öleltem a Bobo Ashanti hitet akkor és most, és a Nyabinghi-t is, mert mielőtt a Bobo Ashanti-hoz fordultam, előtte Nyabinghi-nél voltam. Aztán úgy voltam vele, miért is vagyok a Nyabinghi-nél, mikor rasztafári vagyok, és vannak más raszták is a hegyen, akikről nem tudtam addig, s akik ugyanazt a istent imádják, Szelasszié királyt, és ekkor tudod mit mondtam, ez lesz az én kötelességem, hogy felmenjek oda. És akkor ott magamra vettem ezt a felelősséget és azóta is köszöntöm a rasztát, hirdetem Őfelsége dicsőségét, és látogatom az összes helyet ott fent a mai napig. Rengeteg felújítást végeztünk az épületeken, a Magasságos Szelasszié Király, Jah Rastafari magasztalására, áldott legyen. SK: Mi a kapcsolat Ghánával? Sizzla: Ugyanezt én is megkérdeztem egyszer, megkérdeztem a papokat, és ők azt mondták Őfelsége adta Kwame Nkrumah-nak ezt a lobogót és Ghána lesz a kapu a rabszolgáknak, hogy hazatérhessenek, hát ezért lobogtatjuk Ghána zászlaját. SK: Általában Etiópiáról énekeltek... Sizzla: Igen, Hailé Szelasszié a Mindenható, Etiópia a fő, de nem juthatunk Etiópiába, amíg nem mentünk keresztül Ghánán, vagy Nigérián. Ez egy küldetés, ami már megnyilvánult Bob Marley idejében, Peter Tosh idejében és még korábbról, a rabszolgaságtól napjainkig. Ghánából rengeteg rabszolgát hurcoltak el, Szenegálból, Nigériából, s a mai napig is vannak itt rabszolga-helyszínek. Felismeréseim során mikor megláttam a ghánai zászlót, magam is azt kérdeztem: Miért van kinn a ghánai zászló? Aztán a pap sokat mesélt nekem, rengeteg tudás van ott. Ezért én nem úgy fogom fel az egészet, hogy Sizzla csupán énekel, hanem úgy, hogy Sizzla-nak küldetése van, mint egy pásztornak, aki visszavezeti a bárányait Afrikába, tehát szükségem van egy helyre, amin keresztül beléphetek. Úgyhogy mikor megjelenik a pap a ghánai lobogóval, azt mondom OK, ez jóval többről szól mint, amit a szavak el tudnak mondani, egyszerűen ott kell lenned és át kell élned, meg kell tapasztalnod. SK: Említetted Fatis ’Xterminator’ Burrell nevét. Mi volt az ő hatása rád? Sizzla: Fatis egy raszta, rengeteget hatott rám. Fatis kiadóját használtuk a promócióhoz, a kiadásokhoz. De Mr. Burrel előtt volt Homer Harris, aki szintén elég sokáig a színen volt. Miután elhagytam August Town-t, középiskolába mentem és ott találkoztam egy nagyon jó barátommal, Larry Belnavis-szel Nannyville-ből. És ott volt Caveman is Nannyville-ben és egy nap Larry azt mondta: Sizzla, gyere menjünk át Caveman-hez. Én azt kérdeztem: Caveman? Gyere menjünk át Caveman-hez. És elmentünk megnézni Caveman-t, neki volt egy kis soundsystem-e a háza verandáján, így esténként eljöttünk az iskolából, és ez egy nagyon jó lehetőség volt számomra, hogy többet megtanuljak az éneklésről és a DJ-zésről. Létezni a saját közösségemben nagyon jó dolog, mindenki ismer engem, de egy másik közösségbe kerülni még több tapasztalattal jár, még jobban ösztönöz és még többet ad, komolyabban veszem, mert más vagyok, mint amikor a sajátjaimmal vagyok. Nem azért, mert ők nem komolyak, hanem, mert a saját közösségemet kell képviselnem egy másik közösségben. Szóval elkezdtünk korán eljönni a suliból és összeálltunk Caveman-nel, Larry és én, énekeltünk és DJ-ztünk, számokat meg dubplate-eket csináltunk, végül Caveman kapcsolatba került Mr. Harris-szel, a Grove Road 2B-be járt át találkozni vele és egy nap azt mondta: Sizzla, menjünk, találkozunk Mr. Harris-szel, s tudtuk, hogy ott már nem egy közösségben leszünk, hanem Kingston főutcáján, kvázi egy irodában, a Grove Road 2B-ben. Így mi azt feleltük, oké, csekkoljuk le Mr. Harris-t. Szóval így indult be, mikor kapcsolatba léptünk Mr. Harris-szel. Jó testvér ő is, olyan ő nekem, mint az apám, akkoriban több zenészt menedzselt, ő a névadója Buju Banton-nak. Buju, Shabba (Ranks), Patra, mind jöttek hozzá, majd Sizzla is. Sizzla volt a legfiatalabb. Aztán később jött Zum Jay meg még sokan mások. Szóval ott székeltünk Harris-nél a Grove Road 2B-ben Caveman-al, és akkor találkoztam Dean Fraser-rel is. Itt működött a Blue Mountain stúdió, itt találkoztunk Dean Fraser-rel, aki itt próbált és készült a Sunsplash-re, a Sumfest-re és az összes nagy show-ra. Mr. Harris-hez tartozott akkoriban Luciano is, azt hiszem, ő is tőle kapta a nevét. Ő adta nekem is a Sizzla nevet, én meg hozzátettem a Kalonji-t. Szóval ő egy nagyon fontos ember, és miután találkoztam vele és Mr Dean Fraser-rel, akkor kezdtem el találkozgatni sok hírességgel, mint Sanchez, Pinchers, az összes nagy sztárral, ott játszott a 809 Band az összes művésszel. Mikor a művészek elmentek, mienk volt az egész stúdió, s a 809 Band általában adott nekünk 15 percet vagy félórát és ezt alaposan kihasználtuk, ettől a ponttól kezdett a zenei készségem fejlődni. Luciano is Mr. Harris-nél volt, próbálgatta addig a hangját, hogy kikerüljön az utcákra, és egy napon odajött hozzám Mr. Fraser és azt mondta: Tudod mit? Beszélgettünk Mr. Harris-szel, és elviszlek téged és Luciano-t Fatis-hez. És akkor elhagytuk Mr Harris-t és a Grove Road 2B-t, és elmentünk találkozni Fatis-szel az Anchor stúdióba, a Windsor Avenue 7-be. Elmentünk hozzá, s ott aztán igazi raszta hangulat volt, Fatis-nek egy nagy csomó felvétel és kazetta sorakozott a stúdiójában, bérbe vette a stúdiót egész napra, egész hétre, egész hónapra, de nem volt túl sok művésze meg zenésze a felvételekre, csak ha külön hívta őket, mert épp mindenki turnén volt. Szóval jól kihasználtam az időt és a helyet, és persze a sok üres riddim-et. Elkezdtem felvételeket csinálni az összes riddim-re, tudod, mikor Fatis nem volt ott, mert épp úton volt Luciano-val, én folyton ott voltam az Anchor-ban és dolgoztam minden nap, minden éjjel és felvettem egy csomó számot. Aztán Fatis visszajött és rengeteg szám közül válogathatott, így válogatta össze a Praise Ye Jah albumot, így készült a True God, a Black And Comely Mikey General-lal, és itt indult el az egész, egészen addig, amíg Fatis kapcsolatba nem került Elise Kelly-vel az Irie FM rádiótól és elindult egy show Ocho Rios-ban, amit úgy hívtak, hogy White River Reggae Bash. Ez volt az első alkalmam fellépni egy ilyen show-ban, csak egy számot énekeltem benne, de itt indult be igazán az egész, és azóta megy előre és előre és előre a mai napig. Köszönet neki. SK: A másik név, aki nagy hatással volt rád, Bobby Digital. Sizzla: Miután megismertem Fatis-t és elkezdtem a nyilvánosság előtt mozogni, és a világ is kezdte megismerni Sizzla-t, a producerek szintén elkezdtek hallani Sizzla-ról, és én magam is tudtam róluk, hiszen jártam a stúdiójukban, hogy lehetőségekhez jussak, csak eleinte még nem jutottunk be Bobby-hoz, csak miután már turnézgattunk és kezdtünk ismertté válni az országban, kezdtem széttárni a szárnyaimat, és azt mondtam Bobby-nak, van egy két finom riddim-em nekem is, úgyhogy sorra készítettem a felvételeket, reggelre leadtam Fatis-nek 4-5-öt, majd estére kettőt Bobby-nak. És mentem az utamra, mentem turnézni, Luciano-val volt lekötve egy turné, mikor visszajöttem, megint csináltam 4-5 számot Fatis-nek és kettőt Bobby-nak, mert ez egy pompás lehetőség volt, megnyílt az összes stúdió ajtaja előttem, és én éltem a lehetőséggel. Bobby-val csináltunk egy-két nagyszerű számot, tudod, a Good Ways és az összes többi, a Thank You Mama... Hát így kezdett ez bepörögni. SK: Szóval ennek köszönhető ez a lenyűgöző termékenységed? Gyakorlatilag 3-4 albumod jelenik meg évente. Hogy csinálod? Sizzla: Ennek egyik oka a felvételek számának növekedésében keresendő, és hogy a kapuk folyamatosan megnyíltak előttem, és én ezt tényleg komolyan veszem, mert mi régebben az utcákat jártuk, egy csomó művészt ismerek, aki együtt járta velem az utcákat, csak fohászkodtunk és reménykedtünk, és egy nap kaptunk egy lehetőséget. Miután megismertem Fatis 'Xterminator'-t, akinek volt egy csomó nagyszerű száma olyanokkal, mint Beres Hammond, Capleton, Buju, Cocoa T, Marcia Griffiths, és akitől kaptam egy sanszot, hogy ott lehessek, nem létezhetett semmi más számomra, mint hogy rengeteg számot rögzítsek. Amikor ezek a nagy sztárok befejezték a munkájukat és hazamen­tek, én mindig ott maradtam a stúdióban Murphy, Paul és Garfield társaságában, és csak dolgoztunk, és ezzel egyidőben kezdtek el más producerek is hallani Sizzla-ról, mi meg ki akartunk törni. Így ha kaptam egy lehetőséget, hogy a radió lejátssza egy számomat, azt nyilván nem fogjuk visszautasítani. Szóval sorra vettünk fel számokat a riddimekre, bármilyen riddimre, amit épp küldtek nekem, találtam rá egy jó kis éneket, ráraktuk, amit aztán Fatis ki akart adni, majd meg is jelentette és hamar népszerű lett. Hát megpróbáltunk egy egész albumot összerakni a szám köré. És ugyanez Bobby-val, amikor Fatis megjelentetett egy albumot és azon időzött egy kicsit, addig Bobby kiadta a következőt. De a sűrűség oka az is, hogy Jamaikán a zeneipar másként működik, ha arról van szó, hogy meglegyen a kenyérre való. Amikor csinálunk egy albumot olyan kiadóknál, mint a VP vagy a Greensleeves, kapunk érte előleget. Amikor ezt megtanultam és láttam, hogy működik, csináltam egy albumot, Fatis üzletelt vele, én meg pénzt kaptam érte, amiből a családomról tudtam gondoskodni. És aztán így folytattam, még több számot vettem fel. Csak élek a lehetőségekkel és nem vesztegetem az időmet, ezért van Sizzlának olyan sok száma és albuma. SK: Említetted, hogy te választottad a Kalonji nevet. Miért és mit jelent? Sizzla: Mert azt gondoltam, hogy a Sizzla név túlságosan egyedül van így és kéne még mellé passzítani valamit. Azt mondtam, Sizzla... kell valami a végére, Sizzla valami, érted. Ismerve a raszta alapelveket, Afrikáét és a nemzetét, az embereket, a kultúrát és szokásokat... tudod mit, mondtam magamnak, ha én Őfelsége Hailé Szelasszié-t üdvözlöm, a szent hatalom és a szentháromság értelmében, akkor az én nevemnek is képviselnie kell valamit. Szóval azt mondtam, Sizzla...égő esszencia...tűz, a Kalonji jelentése „győzedelmes”, ez jól hangzik, Sizzla Kalonji. És azt mondtam, rendben van, hívjatok ezentúl Kalonji-nak a Sizzla-val együtt, és mindenki elkezdett rögtön Sizzla Kalonji-zni, és azt mondtam, legyen. Amikor ezt a nevet hozzáadtam a Sizzla-hoz, láttam, hogy működik az utcákon is, és azt mondtam, igen, így lehet saját hangzást is létrehozni, pozitív kifejezéseket, amikre az emberek rákapnak, és ez azóta is működik. SK: Rengeteg művész dolgozott veled, nem csak reggae zenészek, olyanok, mint Wyclef Jean, K-Salaam, Mos Def... Hogyan választasz, hogy történnek ezek? Sizzla: Ez az életstílusukon alapszik, a munkáikon, amiket csinálnak, figyeljük őket, mint művészeket, hallgatjuk őket, mikben vannak benne meg mikben nincsenek benne. És ha tiszták, azt mondjuk igen, mert nekünk is olyat kell képviselni, aminek van hírneve, státusza és olyan kaliberű, mert a jamaikai érdekes egy nép, tudnod kell, mit csinálsz. Vannak dolgok, amiket nem szeretnek. Szóval, amikor kiválasztom a következő művészt, akivel dolgozni fogok, biztosnak kell lennem, hogy az a művész tiszta, Jamaikával szemben is. És ezzel együtt mi is példát mutatunk, megmutatjuk, kik vagyunk és milyen fából vagyunk faragva. Wyclef jó testvér. Wyclef, K-Salaam, Jadakiss, Styles, Juelez Santana, Cam'ron ...és még sorolhatnám, mindannyian a testvéreim. SK: Te magad milyen zenéket hallgatsz? Sizzla: Mindenfélét, csak zene legyen. Mindenféle zenét hallgatok és próbálok játszani az összes hangszeren. Szeretek dobolni, ott van a dobosom a Firehouse Crew-ból, és én figyelem őt, mert tanít engem, amit csinál az tényleg nagyszerű, szóval tanulmányozom, és azt mondom magamnak, hát én megtanulok dobolni, mert ha tudom, hogy kell játszani rajta, ez sokat segít nekem a zenében, segít megszabadulni a nehézségektől. Játszani egy hangszeren segít stílusokat, patterneket és irányzatokat kreálni. Figyelem a gitárost is, tudod, Chin Smith-t, és figyelem a basszust is. Amikor hangszeren tanulok játszani, ápolom a bensőmet, épülök belül. SK: Néha kombinálod a zenédet jazz, r'n'b és hip hop elemekkel is. Sizzla: Mert, tudod, Jamaikán nagyon szeretjük a hip hop-ot. Nem túlzok, imádják a hip hop-ot, imádják a jazz-t, van nagy jazz fesztivál Jamaikán és a hip hop számok nagyon fellendültek nálunk, sok hip hop művész jön, olyan fesztiválokra fellépni, mint a Sumfest. Tulajdonképpen bármilyen zenét meghallgatok. A zene az zene, egyetemes nyelv, az emberekért van. Úgy értem, ugyanazokat a hangszereket használhatod arra, hogy reggae-t játssz, dancehall-t vagy bármilyen zenét. Csak tudnod kell, mit játszol és hogyan, szóval nem korlátozom magam a zenében. A zenének nincsenek határai, a zene örökké él. Mert a zene nekem folyamatos ima, az összes Sizzla szám és az összes zenész nem más, mint még több imádság. A zene nekem az imák folytonossága, tehát nem szabok magamnak gátat, nem szorítom magam határok közé, hogy csak reggae-t és dancehall-t hallgassak, és mondjuk ne szeressem a hip hop-ot. Nem teszem ezt. Mindenfélét hallgatok, mert tudom, egy nap mind találkozni fogunk és jó tudni, mi történik, és jó ismerni az embereket, akikkel majd találkozol. K: Igaz, hogy építészetet is tanultál? Sizzla: Igen, belül abban hiszek, hogy ha jól kezdtem, akkor már jól is kell befejeznem. A szüleim nem tudták finanszírozni, hogy továbbtanuljak vagy hogy felvegyek különféle tantárgyakat. Szóval azt tettem, hogy amikor elhagytam az iskolát, belevetettem magam a zenébe, ez az időszak segített rajtam anyagilag és újra befizettem a tandíjat, folytattam a tanulmányokat, építészetet vettem fel meg hasonlókat, mert az oktatás a kulcs. Körülöttem rengeteg szenvedő ember él, akinek ruhára, cipőre van szüksége és tetőre a feje fölé, tehát próbáltam valami olyat tanulni, amivel kapcsolatba kerülhetek velük. És azt akartam, hogy a szüleim büszkék legyenek rám és jól érezzék magukat. Én a nyilvánosság előtt élek és kint a világ tele van olyan fiatalokkal, akik nem mennek iskolába, nem látják, hogy az iskola olyan, mint egy kapu, és amiért szórakoztató művész vagyok, azt gondolják, bárki lehet csak úgy szórakoztató művész, de ehhez előbb meg kell tanulni írni, olvasni. Valami újat akarok adni a zenébe, a kultúrába és a jamaikai iparba, hogy a következő művészek már tudják, hogy ez nem csak azt jelenti, hogy kijössz a színpadra és énekelsz egy következő number-one számot. Iskolába kell járnod, oktatást és képzettséget kell szerezni, tisztán, határozottan, egyszerűen keresztül kell menni ezen. Példát kell adni, éleslátást a fiataloknak, mert rengeteg fiatal hallgat Sizzla-t, kezdik megnöveszteni a dreadlock-jaikat, turbánt viselnek, követnek engem, így én azt mondom nekik, ha követtek engem és megtartjátok a Szombatot, akkor kövessetek engem az iskolába is. Ismernek engem, és annak ellenére, hogy nem vagyok ott jelenleg, gondolkozom rajta, hogy visszamegyek tanulni. Csak annak idején, mielőtt még ekkora igény lett volna Sizzla-ra, mint most, el kellett jönnöm pénzt keresni, mert kellett a pénz a tandíjra, kellett a pénz a könyvekre, kellett ruhára és cipőre. Most meg már csak mennem kell és osztani az áldást, mindig csak előre. Az egyetem nem megy sehova, Jamaikán mindennap épül valamilyen új oktatási intézmény, szóval csak bölcsen megválogatom, miként cselekszem és tényleg működik. SK: Mesélj nekünk a Judgement Yard-ról. Sizzla: A Judgement Yard voltaképp az apám garázsa, de aztán megnőtt a hírnevem, s ekkor megváltoztattam és azt mondtam, Judgement Yard. Az ok, amiért így hívom, mert akkoriban tulajdonképp egész nap égettük benne a tüzet, itt hegesztettem, vágtam ki az autók padlóját, javítottam a kipufogókat, törött kocsikat szereltem, érted, és mostanra már meglátszik az egész változás, az egész átalakulás, s közben Sizzla-ból művész lett. És akkor azt mondtam, tudod mi van – szükségem van egy helyre, a saját helyemre, és azt kérdeztem, na akkor hogy nevezzem el? Nem akartam valami kis puhány nevet. Valami komolyat akaratam, mert komoly dolog, amivel foglalkozunk. És azt mondtam, Judgement Yard-nak fogom hívni. Miért így? Mert „az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét”, 9. Zsoltár. Amikor ezt olvastam, akkor találtam rá a névre, és ha az Úr ítéletre készítette el az ő székét, ekkor ez az Úr Udvara, az Ítélet Udvara, azaz Judgement Yard. Az ok, amiért Judgement Yard-nak hívom, mert pusztán a név is tisztán tart, Sizzla mindig az emberek ítélete előtt áll, Judgement Yard, az emberek jelentik az ítéletet, hisz az emberek között élsz. Az ítélet az igazság, becsületesség, tisztaság, szóval, ha jót teszel, a megítélésed is jó lesz, az ítélet nem jelent rosszat, a jóság ítéletét kapod, érted, ennyi, oszd meg az igazságot. Mert, ha rossz vagy, tévedsz, ha jó, igazad van, ennyi, egyszerűen ez az igazság. Én így látom, mert emberek szenvednek, emberek halnak, rengetegen nem járnak iskolába, nincs pénzük, nincs hol lakniuk, és mindez tényleg komoly. SK: Akkor az is csak egyfajta ítéletalkotás a külvilág felől, hogy túl sok ott bent az erőszak? Mert olyanokat olvashatunk, hogy a Judgement Yard tele van fegyverekkel, rendőrségi razziákkal... Sizzla: Ó nem, a rendőrség ott razziázik, ahol akar és akármit megtehet. Az, hogy a helyet Judgement Yard-nak hívják, az nem mond ítéletet a közösség felett, de néha az emberekben van egy kis gyűlölet, féltékenység, rosszindulat, bosszúálló érzések, szóval mondanak dolgokat. Judgement Yard az egyik leggyönyörűbb hely, az egyik legszeretnivalóbb hely. Ez az a hely, ahova az összes ember party-zni jön, ez az a hely, ahol készítem a dubplate-jeimet, ez az a hely, ahol a stúdióm van. Fegyverek régóta léteznek, az erőszak sokkal régebb óta folyik a közösségben, mint ahogy Sizzla megszületett. Szóval, amikor Sizzla ide érkezett és tagja lett a közösségnek, sok embert vonzott maga köré, és erre azt mondják, hogy Sizzla és a Judgement Yard. De nem úgy van az, szeretet és igazságosság van. Mindemellett ott van az ítélet is számodra, hogy tudd, ne keverd bajba az embereimet, ne keverd bajba Sizzla-t, érted, ne keverj bajba senkit a Judgement Yard-ról, mert mi komolyan vesszük. Nem lehetünk hülyék és bolondok, ha már üzletelünk a világgal, vannak emberek, akik hallgatnak ránk, vannak kis gyerekeink, akik hallgatnak minket, szóval ez nagyon komoly dolog. Az erőszak a közösségben politikai dolog. A rasztának ehhez semmi köze. De még mindig vannak emberek, akik nem szeretik a rasztákat, egyszerűen mert a raszta szigorú. Érted? Szóval erőszak... az emberek mondanak mindenfélét. Mondhatsz, amit akarsz, csinálhatsz, amit akarsz, de a nap végén bizonyosodj meg róla, hogy tiszta vagy és igazságos, érted...   SK: Hogy látod a jövőt? Sizzla: Nagy erővel és bátorsággal. Remélem, hogy a jövő fényes lesz számomra és mindenkinek odakint. Nem vagyok jövendőmondó, szóval nem tudom mit tartogat a jövő, egyszerűen megteszem a tőlem telhető legjobbat ma, és meglátjuk, mit hoz a holnap, reméljük a legjobbakat. Az én tervem Jah terve, felszabadítani az embereket, szeretőnek és jóindulatúnak lenni. Eleget tenni a hitvallásnak, táplálékot az éhezőnek, ruhát a meztelennek, gyógyírt a betegnek, védelmet az idősnek, gondoskodást a csecsemőnek. SK: Van saját vállalkozásod is, a Kalonji Records, a zene melett ruha- és cipőipari ágazattal... Sizzla: Igen, ez mind ugyanott, a Judgement Yard-on van. Amint kezdett stabilizálódni a helyzetem, minden magától fejlődésnek indult, mint például ez is. Mert ez lett számomra a végső hely, én nagyon sok helyen voltam már azelőtt, segítettem megerősíteni a David House-t (Capleton helye), segítettem nekik mielőtt még így hívták volna, ott voltam az összes helyen. Sokáig voltam a Grove Road-on, sikerült kitörnöm és nemzetközi példakép lettem. Ezekután kellett nekem egy saját hely, amit August Town-ban meg is alapítottam. interjú: Vajna Balázs, Stráhl Kati
fotó: Horváth Gábor, Stráhl Kati A rasztafári egy vallási mozgalom, mely az 1930-as évek Jamaikájából ered, a Biblia sajátos értelmezésén és Marcus Garvey szabadságharcos és próféta tanításain alapszik. Hívei Hailé Szelasszié etióp császárt tekintik a földi isten (raszta nyelven Jah) megtestesülésének, aki Dávid 225. utódjának, valamint Salamon király és Sába királynőjének örököse. Maga az elnevezés is innen származik: Szelasszié császárrá koronázása előtti neve Ras Tafari Makonnen volt. A Bobo Ashanti egy rasztafári vallási felekezet, tagjai a Bobo-k vagy Bobo Dread-ek, a raszta papi rend képviselői. Az 1950-es években alapította Charles Edwards, tiszteletbeli megnevezéssel King/ Prince Emmanuel. A tagok azóta a jamaikai, Kingston-tól nem messze lévő Bobo Hill-en gyülekeznek Bull Bay-ben. Rengeteg mai reggae zenész tagja a rendnek, mint pl. Sizzla, Capleton, Anthony B, Turbulence, Perfect.