Michael Rose

<< English >>

Michael Rose, a legendás reggae együttes, a Black Uhuru egykori énekese európai Shoot Out 2008 turnéja során másodjára lépett fel Magyarországon. Öt évvel ezelőtt a mára már világhírű jamaikai ritmus-párossal, Sly & Robbie-val adott koncertet a Szigeten, idén a Ladánybene 27 által szervezett százhalombattai Reggae Camp-en lépett színpadra legújabb formációjával, a Dubline Band-del július 27-én. A koncert utáni rajongósorok és véget nem érő dedikálások közepette sikerült pár szóra elkapni, miközben megtudtuk azt is, hogy nevét azért írja gyakran Mykal-nak, mert etióp nyelven így szokás. SK: Üdvözöljük ismét Magyarországon. Nagyszerű volt a koncert. Hogy érzi magát? Michael Rose: Jól érzem magam, és igazán értékelem, hogy a helyiek Budapesttel együtt összehozták ezt a fesztivált. Köszönöm, hogy itt lehetek. SK: Most volt ebben a hónapban az 51. születésnapja. Hol ünnepelte? MR: A Rototom Sunsplash fesztiválon. SK: Tehát Olaszországban. Minden bizonnyal találkozott Alborosie-val is... MR: Igen, van is egy közös számunk, a Waan The Ting, elő is adtuk együtt (a Rototom-on). SK: Mit gondol arról, hogy mennyire elterjedt a reggae az egész világon? A legkisebb országokban is játszanak mér reggae-t a helyi zenekarok. MR: A zene mindenkit felemel. Nekem is van ez a tavalyi számom, a  Shoot Out, ami rögtön megfogta a fiatalokat, a brit slágerlistákon 28 hétig fenn volt. Első lett számtalan slágerlistán, Londonban, Ausztráliában, Spanyolországban, Olaszországban, Németországban, Japánban, New York-ban, Boston-ban. A Junior Gong-gal (Damian Marley) készült remix változat első lett Miami-ban. Ez még csak a kezdet. Fiatalos a tune, eljut mindenhová. SK: Hogy kezdődött a zenei karrierje a hetvenes évek Jamaikáján? Akkor még nagyon fiatal volt.   
MR: Elkezdtem tehetségkutatókra járni, felléptem szórakoztató műsorokban, vendéglátóhelyeken Jamaika északi partján. Nem volt könnyű, sőt, kifejezetten nehéz volt az elején, hisz akkor még sokkal nehezebb volt összehozni egy stúdiófelvételt, megjelentetni egy számot, pláne felkerülni a slágerlistákra. Nem úgy mint most, a jamaikai énekesek és DJ-k ma felvesznek egy számot, és máris a Billboard-on van. Aztán végül, miután visszamentem Kingstonba, sikerült nekem is betörnöm. Elkezdtem Ducky-ékkal (Derrick Simpson, a Black Uhuru egyik alapító tagja) gyakorolni Waterhouse-ban (negyed Kingstonban). Szintén akkor csatlakozott az együtteshez Errol Nelson a Jayes-ből, és felvettünk egy albumot meg egy pár számot, például a Wood For My Fire-t Dennis Brown label-jén, vagy a Rent Man-t, ami Joe Gibbs-en keresztül jelent meg. Majd találkoztunk King Jammy-vel, akivel felvettük a Love Crisis albumot. Aztán Sly & Robbie-val is dolgoztunk együtt. 1980-ban szerződtünk az Island Records-hoz, náluk több album is megjelent: a Sinsemilla (1981), a Red (1981), a Chill Out (1982), majd az Anthem, amiért 1984-ben Grammy-t is kaptunk. Aztán, ahogy teltek az idők, különbségek akadtak a zenekaron belül, semmi komolyabb veszekedés vagy ilyesmi, egyszerűen csak úgy döntöttünk, hogy váltunk, és mindenki csinálja a maga dolgát. Ekkor továbbálltam, ők meg bevették Junior Reid-et a helyemre.

SK: Nem sokkal ezután elment kávét termeszteni. Megvan még a farmja?MR: Igen, ott van Jamaikán, a Blue Mountains térségben (Kék-hegység).SK: Ki dolgozik most a farmon?MR: Az emberek a faluból.SK: Ön Jamaikán él?MR: Igen, Jamaikán élek.SK: Mi a véleménye az újabb jamaikai zenei irányzatokról, a culture /conscious vonalról?MR: Jamaikának mindig kell valami újat nyújtani a világ számára, ezt teszik ezek az új zenészek. Dehát a zene az zene, mindenki úgy fogadja be, ahogy akarja.SK: Gyakran érint szociálisan és politikailag kifejezetten érzékeny témákat. Van például a 9/11-es eseményekre reflektáló száma, vagy a mai koncerten említette Mugabe-t, Obama-t, Mandela-t. Ön szerint az egyszerű emberek hogy hozhatnak változást ezekben az ügyekben?     MR: Nekünk, egyszerű embereknek csak reménykedni lehet, hogy a fejesek nem hagyják figyelmen kívül a szenvedőket sem, és ahelyett, hogy atombombákat gyártanak, inkább befektetnek a szenvedők érdekében. Imádkozzunk minden nap, és higgyünk abban, hogy változhatnak a dolgok. Az embereknek egyesülniük kell az egész világon, fel kell szólalni az egyenlő jogokért és az igazságért. Tudni kell, mit akarunk itt Babilonban, és tisztában kell lenni azzal, hogy hogyan működik ez az egész.SK: Ennek fényében végül mit üzen a fiatalabb generációk számára? MR: Azt üzenem a fiataloknak, hogy figyeljenek oda egymásra és osztozzanak mindenen, mert ha nem osztoznak, akkor örökre a szenvedők között maradnak. Legyünk hálásak Rasztafari-nak. Áldás mindenkire, és köszönöm én is, hogy meghívtak.interjú: Vajna Balázs, Stráhl Kati    Michael Rose interview part 1
Michael Rose interview part 2